A Wired magazin  infografikája az űrhajózás történelmének rekordereit mutatja meg abból a szemszögből, hogy ki mennyit spórolt az életéből küldetése alatt. Az effajta “fiatalodást” az idődilatáció jelensége okozza, vagyis amikor két különböző vonatkoztatási rendszerből figyelve eltérés lép fel az idő múlásában. Ennek köszönhetően egy űrből hazatérő asztronauta esetében kevesebb idő telik el az életéből, mintha a Földön maradt volna.

A lap grafikája meg is jeleníti a legnagyobb “időutazókat”, amiből kiderül, hogy a különbség nagyon-nagyon kicsi – a Nemzetközi Űrállomáson például 100 évnél is több időre lenne szükség 1 másodperc spóroláshoz:

– az űrben 803 napot eltöltő rekorder, az orosz Szergej Konsztantyinovics Krikaljov küldetése alatt 0,020 másodperccel “fiatalabban” tért haza.
– a leghosszabb ideig az űrben tartózkodó amerikai, Michael Fincke 382 napos távolléte során 0,0093 másodpercet,
– a leghosszabb ideig az űrben tartózkodó nő, Peggy Whitson 377 napja során 0,0092 másodpercet,
– a leghosszabb ideig az űrben tartózkodó nem amerikai/nem szovjet – a német Thomas Reiter – pedig 350 napja során 0,0087 másodpercet “spórolt” életéből.

A “fiatalodás” jelensége a jelenlegi technikai fejlettség szintjén csak egy bizonyos határig érvényesül; az űrhajós mozgásának sebességén túl ugyanis a gravitáció is hatással van az időre, és egy adott magasságon túl a két hatás kioltja egymást. Ez 3174 kilométeres magasságban történik meg, ezen a ponton túl a két hatás felcserélődik, azaz az itt állomásozó műholdak a Földön tapasztalt időnél gyorsabban “öregszenek”:

– a közel 38 ezer km távolságban lévő ABS-3 műhold 6262 nap alatt 0,2917 másodpercet,
– a 20 ezer km távolságban lévő USA-66 8762 nap alatt 0,3364 másodpercet,
– az első, sikeresen geostacionárius pályára állított műhold, a Syncom 3 pedig 18315 nap alatt 0,8532 másodpercet “öregedett”.

Illusztráció: Wired.com