Mind a heten fiatalon hagyták el Magyarországot, sokoldalúak voltak, és nagymértékben hozzájárultak a tudomány és a technológia fejlődéséhez – írja Richard Rhodes Az atombomba története című klasszikusában. (Érdemes megjegyezni, hogy nem mindenhol a leadben említett hetest értik a marslakók alatt. Ahány listaannyiféle névsor a különféle tudományágak géniuszaiból, sőt olyan gyűjtés is létezik, amely a marslakók második generációját is leleplezi – ilyen például Marx György A marslakók érkezése című könyve.)

Mivel a világ nem tudta hova tenni, hogy az isten háta mögötti Magyarországról a 20. században futószalagon érkeznek a tehetségek, magyarázatként különböző elméleteket gyártottak. Az egyik ilyen – inkább vicces, mint komoly – teória az volt, hogy ezek az emberek valójában Marsról érkezett látogatók, akiknek nehezükre esik akcentus nélkül beszélni. Ezért aztán azt állítják magukról, hogy magyarok – akiknek köztudottan erősen akcentusos az angoljuk.

A marslakók “magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. (…) Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús” – idézi Marx György Leon Lederman Az isteni atom című könyvét.

A marslakók is voltak gyerekek

A szóban forgó tudósok már kiskorukban kitűntek tehetségükkel. Kármán hatesztendősen hatjegyű számokat szorzott össze fejben, és a magyaron kívül angolul, franciául, németül és olaszul is beszélt. Szilárd Leó tizenkét évesen elektromosságról szóló egyetemi tankönyvet olvasott, és drótnélküli távírókapcsolatot épített ki házuk távoli részei között, tizenhat évesen pedig, 1914-ben megjósolta az első világháború végkimenetét. A kis Neumann időnként klasszikus görög nyelven tréfálkozott apjával, és ő is hatalmas számokat szorzott össze fejben.

A későbbi neves tudósok remek budapesti iskolákba – többek között a Fasori Gimnáziumba és a Trefort utcai Mintagimnáziumba – jártak, de még itt is kiemelkedő tehetségnek számítottak, akiket nem mindig kötött le a tananyag. Teller például a matematikát halálosan unalmasnak tartotta, de nem tudatlansága miatt, hanem mert annyival előrébb járt a többieknél.  “Hallgasson, Teller, tudom, hogy egy zseni, de én nem szeretem a zseniket” – idézi Rhodes Teller egyik tanárát. A 14 éves gimnazista Einstein relativitás elméletéről akart olvasni, de fizika tanára elvette tőle az akkoriban még a fizikusok által se nagyon értett könyvet, és csak érettségi után adta vissza neki – írja Marx György, akinek alábbi grafikonja azt mutatja meg, mikor voltak gimnazisták az általa marslakóknak hívott tudósok.

marslakok

Egy idő után rájátszottak a mítoszra

A harmincas években elterjedt marslakós ötletet szórakoztatónak tartották a tudós kollégák, és a hírbe hozott magyarok sem bánták, hogy egy kis misztikum teszi romantikusabbá múltjukat. Három fő változat létezett a magyarok és a marslakók kapcsolatára: az egyik szerint az Amerikába kivándorolt magyar tudósok maguk voltak a marslakók, a másik szerint csupán a leszármazottjaik, a harmadik szerint pedig az ügynökeik.

“Ami következik, nagy titok! Sajnos egyikünk, Kármán Tódor elárulta: Mi nem vagyunk magyarok. Mi a Marsról jöttünk. Van közöttünk igazán híres is: a Gábor Zsazsa. De mi attól féltünk, hogy a Földön nem üdvözölnek. Másrészt nem tudunk tökéletes kiejtéssel beszélni. Megoldás: először Magyarországon telepedtünk meg és most azt állítjuk, hogy magyarok vagyunk” – idézi Marx György Teller Ede kézzel írt, E. T. szignóval aláírt levelét. Szilárd Leó szerint is marslakók voltak a kivándorolt magyarok, de csak a resztli maradt itt: “A marsi űrhajó 1900 táján szállt le Budapesten, majd nemsokára elrepült, de túlsúlyától szabadulandó itt hagyta kevésbé tehetséges utasait”.

Vázsonyi Endre más verziót ismert: szerinte az űrhajó a 19. század végén szállt le a Földre, Magyarországot pedig a szép lányok miatt választották a földönkívüliek. Néhány év múlva azonban rájöttek, hogy mégsem érdemes gyarmatosítani a Földet, és odébbálltak. A szép magyar lányoknak köszönhetően néhány év múlva “egy csomó lángész látta meg a napvilágot Budapesten – úgy érkeztek, mint az autók a Ford-gyár futószalagján.”

A harmadik változatban a magyarok csőbe húzták a földönkívülieket. Kármán Tódor szerint a Föld birtokbavételén ügyködő marslakók a magyarokat szemelték ki ügynöknek. “Megtanították őket néhány csúcstechnikai trükkre és ezzel elindították őket a Föld fejlett részének műszaki birtokbavételére. A magyarok valóban sikeresen vettek birtokba tudományos és katonai kulcspozíciókat Amerikában, ezt tudjuk. De hát hol vannak az igazi marslakók? Azok nincsenek, mert a magyarok átverték őket.”

Létrehozni valami egészen kiválót

Az igazság persze nem volt ilyen vicces: a nagy elmék Amerikába vándorlására azért került sor, mert Magyarországon nem volt lehetőségük tudományos munkára, és mert a véres erőszakba torkolló antiszemitizmus miatt idővel Európából is menekülniük kellett.

“A tudománytörténészek feladata lesz, hogy megfejtsék: miféle körülmények vezettek oly sok kiemelkedő tehetség születéséhez ezeken a vidékeken. … Johnny gyakran mondta, hogy olyan kulturális tényezők egybeesése játszhatott szerepet, amelyeket nem tud pontosan föltérképezni; ellenséges érzések Közép-Európa e területének egész társadalma részéről, a veszélyeztetettség érzete, és a tudat, hogy vagy valami egészen kiválót hoznak létre, vagy végük” – idézi Rhodes a lengyel Stanislaw Ulamot, Neumann életrajzíróját a marslakókat éltető motivációkról.

Hasonlót mondott egy alkalommal Marx Györgynek Kürti Miklós is: “Nem hiszem, hogy okosabbak voltunk, mint a nyugati diákok. De tudtuk, hogy nem mehetünk vissza. Tehetségünket használnunk kellett.”