A Klaniczay Gábor által jegyzett tanulmány a budapesti CEU egyetem Középkortudományi Tanszékén 2003 óta folyó többéves kutatás magyar nyelvű összegzése. Az egyetem széles körű anyaggyűjtésében részt vettek volt szocialista országokból érkezett diákok, doktori hallgatók és vendégoktatók is.

Délszláv példák

A nemzetközi részvételnek köszönhetően igen hangsúlyosak a tanulmányban a délszláv gyűjtések. Megjelenik többek között az beszéd, amelyet Szlobodan Milosevics mondott el a rigómezei csata 600. évfordulóján, és amely aztán a kilencvenes évek ellenségeskedéseinek ideológiai alapját is lefektette. A középkori szerb bukásokból tapasztalatot meríteni kívánó szónoklat a nemzeti egység megteremtését jelölte meg elsődleges feladatként. Megoldást ígért a szerbek bajaira, de – mint azóta tudjuk – értelmetlen pusztítás lett belőle.

Jelen vannak a tanulmányban a horvát államiságot éltető középkori örökségek is (a Horvát Királyság feltételezett megalapítójának, Tomislavnak a kultusza, illetve az állítólagosan a kora középkori horvát királyok idejéből származó, sakkozott horvát címer is), bosnyák részről pedig említést tesz a szerző arról a liliomos címerről, amellyel a bosnyákok a háború alatt az Anjou uralkodókkal kapcsolatba került, szintén középkori Kotromanic családhoz nyúltak vissza.

A középkori láz jegyében sok újonnan épített vagy felújított emlékmű is létrejött a régióban. Ilyen például a horvát Medvedgradban 1249 és 1254 között épült, 1590-ben azonban földrengés által elpusztított vár kilencvenes évekbeli restaurációja, és a Haza Oltárának helyreállítása. A sebtében kivitelezett helyreállítás azonban olyan pocsékul sikerült, hogy 2000-ben a horvát kormány úgy döntött: a Haza Oltára többé nem lesz az állami protokoll része és visszaadta a helyet Zágráb városának.

Visszanyúlás a középkorhoz Magyarországon

A délszláv részeknél is terjedelmesebbek a tanulmányban a magyar vonatkozású történések. A szerző említést tesz például

– a Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország között a kilencvenes évek elején létrejött regionális összefogásról, a visegrádi megállapodásról, amelynek mintája Károly Róbert magyar, Luxemburgi János cseh és Nagy Kázmér lengyel király 1335-ös szövetsége volt,

– a nyolcvanas évek közepén felerősödő Szent István kultusz kilencvenes évekbeli kiszélesedéséről, valamint az István felesége, Gizella szentté avatására irányuló kísérletről,

– az ereklyekultusz rendkívüli népszerűségéről, amelynek egyik leglátványosabb eseménye a koronázási ékszerek ünnepélyes átvitele volt a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe,

– a Kárpát-medence magyar meghódításának 1100. évfordulójával összekapcsolt magyar millenniumról, amely ünnepségsorozat alatt a középkori örökség párját ritkítóan átpolitizálódott,

– az eredetkutatók és hagyományőrzők különféle elméleteiről, tevékenységeiről is: többek között az Árpád ünnepről, az ópusztaszeri emlékparkról, az Attila sírját kereső ásatásokról, a turulkultuszról, a nomád harcosok életmódját népszerűsítő programokról (nyilazás, jurták), a rovásírás terjedéséről, a magyar újsámánizmusról és a Pilis hegység szakrális szerepét hangsúlyozó elméletekről,

– végezetül népszerű összeesküvés-elméletekről: a finnugor nyelvrokonság tagadásáról, valamint a Heribert Illig féle “kitalált középkor” elmélet és a boszniai piramisok magyar vonatkozásairól.

A teljes tanulmány a Tényleg.com-on érhető el, az alapjául szolgáló kiállítás kép anyaga pedig az OSA Archívum oldalán

Fotó: fortepan.hu