A bársonyos forradalom kifejezést annak az 1989. november 17-e és december 29-e között lezajlott folyamatnak a leírására használják, amely során Csehszlovákiában a hatalmat a helyi kommunista párt viszonylag békés keretek között átadta az ellenzéknek – olvasható például a Wikipédián. A kommunizmus lengyel, magyar és keletnémet bukása által megindított tüntetéseket kezdetben elfojtották, de az állambiztonsági erők egyre kevésbé tudtak fellépni a növekvő számú demonstráló ellen. A támogató bázis nélkül maradt régi kormányzat néhány nap alatt összeomlott, majd decemberben új kormány alakult.

A prágai forradalom kialakulásával kapcsolatban több konspirációs elmélet ismert, ezek közül most kettőt idézek Havel – Egy élet című életrajzi művéből (a könyv szerzője Michael Zantovsky, a prágai Aspen Intézet elnöke).

Titkos KGB-akció

Az első szerint a november 17-i diáktüntetések és a rendőri fellépés a KGB magas rangú illetékeseinek a műve. Az elmélet szerint a KGB tisztek – beleértve a halott diák szerepét eljátszó csehszlovák titkosszolgálati ügynököt – feladata az lett volna, hogy olyan viszályt szítsanak, amely megkönnyítette volna a hiteltelen vezetés új arcokra való lecserélését, akik egyébként megbízható kollaboránsok voltak.

Zantovsky szerint ezt a forgatókönyvet semmi nem támasztja alá, ám annál több szól ellene. A geostratégiai játszma november 17-ére rég eldőlt: Lengyelország, Magyarország és az NDK akkorra már elveszett. Ezen felül a helyi titkosszolgálat sem működött zökkenőmentesen: nem voltak felülről jövő parancsok, a műveletek koordinációja pedig csapnivaló volt. Márpedig ilyen körülmények között az esetlegesen kibontakozó események kézben tartásában senki nem bízhatott komolyan – írja Zantovsky.

Büntetlenségi paktum

A második teória szerint – amely alap-mondanivalójában hasonlít a mi rózsadombi paktum elméletünkhöz – a kommunisták és a Polgári Fórum paktumot kötöttek, hogy a régi hatalom képviselői büntetlenül megússzák a hatalomátadást. Ez a teória arra a tényre épül, hogy a kommunista párt vezetői és cinkosai valóban igen kevéssel megúszták. A nagyhalak közül szinte csak a rendőri brutalitásért felelőssé tett Miroslav Stepan prágai párttitkár került rács mögé, de egy éven belül őt is szabadlábra bocsátották.

Zantovsky szerint a kérdésre, miszerint volt-e paktum a régi és az új vezetés között, mindezek ellenére határozott nem a válasz. Egy negyedszázadnyi történelmi kutatás sem talált erre semmilyen bizonyítékot, de még ha lett is volna ilyen megállapodás, sem ért volna többet annál, mint a papír, amire írják. A gyorsan változó helyzetben ugyanis egyik oldalon sem volt olyan külső vagy belső garancia, amelyre támaszkodhattak volna, illetve bizalom sem állt fenn. A hatalomban lévőknek a többkörnyi egyeztetés után nyilvánvalóvá vált, hogy Havel és társai nem készülnek megtorlásra, az ellenzék pedig tudta, hogy a kommunisták nem tartanak ki – nem maradt már bennük se akarat, se állhatatosság. Megállapodás helyett inkább egyfajta megegyezés született, de ennek során az ellenzéknek nem kellett alkut kötnie – véli Zantovsky.

Fotó: fortepan.hu