A legenda szerint a kávéház 1894. október 23-ai megnyitója után Molnár Ferenc a barátaival a Dunába dobta a New York kávézó kulcsát, hogy az soha ne zárjon be. Az anekdota után nyomozók azonban hamar megállapították, hogy 1894-ben Molnár még csak 16 éves volt, és a Lónyay Utcai Református Gimnázium padjait koptatta. Csapó Katalin szerint valószínűbb, hogy az eset 1927-ben, az újjáépített kávéház megnyitásakor történt, amely eseményről a Színházi élet így számolt be:

“… a régi New-York csak halvány előfutára volt az ujnak. Ez már nem kávéház, nem Café restaurant, ez több annál, amit egy vérbeli kávéházlátogató fantáziája megbir. Egy márványból, rézveretből, tükörből, plüsből készült költemény. (…) Egy csodálatosan szines forgatag ez, amelyben a főváros lelke hullámzik. Minden plateauja egy más társadalmi réteg gyűjtőhelye. Itt írok, ujságírók és művészek vitatkoznak egy nagy asztalnál, amott szinészek beszélik meg a nap eseményeit. Mozisok, artisták, kereskedők, politikusok, ügyvédek, orvosok hasitottak ki maguknak egy-egy részt a kávéhézból évtizedes jogszokás alapján…”

A kávéház nyitva tartásáról és a nyolcvan filléres kávék mellett elidéző “potyázókról” vicc is született:

” Valaki azt mondta, hogy az egyik bohém week-endre jár be a New-Yorkba.
– És miben áll ez? – kérdezték tőle.
– Abban, hogy az illető bejön szombat este, megiszik egy feketét és hétfőn reggel távozik a kávéházból.
Ja, mert azt még meg kell mondani, hogy ez a kávéház éjjel-nappal szünet nélkül nyitva áll.” – olvasható Színházi életben.

A szóbeszédet 2014 októberében felelevenítették az ünnepi New York Művész Páholy vendégei is, amikor is Juhász Anna kulturális menedzser felvetette: ha már úgyis vita tárgyát képezi, hogy a Dunába veszett-e a kulcs, dobják be valóban a folyóba a New York kulcsait, hogy “ha nem is állandóan, de legalább még 120 évig nyitva legyen”. Az eseményre október 19-én került sor, az Origo galériában és az RTL pedig híradós szpottal számolt be az ünnepi pillanatokról.

Fotó: New York Művész Páholy