A Délmagyarország archívumát böngészve találtam rá arra a cikkre, amely a szegedi közúti híd tervezője körüli korabeli vitákat jeleníti meg.

Sokszor mulattak rajta, milyen áhitattal tudja azt mondani a szegedi ember, hogy ‘ezt Eiffel építette.’ Bizonyosan azért, hadd lássák az előkelő jöttmentek, hogy mi már 1883-ban is tudtuk, mi a szép s francia mesterrel szerkesztettük a hidunkat. Mink már akkor kinéztük Eiffelből, hogy ügyes ember az, a franciák meg csak 1884-ben jöttek rá, mikor a babiloni tornyot épitette nekik. Hát jó lesz revideálni a magyar barbárságról való legendát. Hát ez a franciák kötelessége, a mienk meg az, hogy revideáljuk már egyszer a szegedi Eiffel-legendát is!” – írja cikkében Móra.

1924-es keltezésű cikke szerint Eiffel szerzősége csak legenda, még ha a lexikonokban is így szerepel, “sőt a hídon elhelyezett emléktáblába is ez van bevésve“. Az általa idézett forrás – a Magyar Mérnök- és Építész Egylet egykori hivatalos lapja, az Építési Ipar 1883-as száma – szerint a hidat valójában egy magyar mérnök készítette:

A hidnak tervei pályázat utján szereztettek be, amelynek feltételei közé tartozott, hogy a pályanyertes mü szerzője egyuttal meg fog bizatni az épitéssel. Ezen a pályázaton a külföld is részt vett, büszkék lehetünk rá, hogy habár idegen név alatt is, hazai erő maradt a győztes. Az Eiffel párisi cég által benyujtott s legjobbnak talált tervet ugyanis Feketeházy szaktársunk készitette s az Eiffel-cég azt tőle megvette és benyujtotta.”

A Szeged Panoráma blog szerzője szerint Feketeházy tervét először a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának ajánlotta fel, ők azonban nem éltek a lehetőséggel. Ezután kínálta fel munkáját az Eiffel cégnek, ők pedig egy kis gondolkodás után a tervet elfogadták, azzal a feltétellel, hogy „egy szót se szóljanak senkinek, míg a tervbírák ki nem mondották véleményüket”. Ezután bár több korabeli lap is megírta, hogy a hidat Feketeházy tervezte, az emberek sokáig Eiffel munkájaként beszéltek róla.

Én már néhány esztendővel ezelőtt reklamáltam a dicsőséget a nagy magyar technikus számára, (…) és azt kértem, hogy ne nevezzük a hidunkat Eiffel hídjának, hanem mondjuk el az idegennek, hogy az magyar elme alkotása. De azt hiszem, azért mindig Eiffel hidja marad s a szegediek, ha megtudják, hogy nem francia volt a hidunk mestetre, csak egy magyar mérnök, mindjárt nem találják azt olyan szépnek” – zárja 1924-es cikkét Móra.

szeged_hig

A szerzőség kérdése később is előjött a Délmagyarország hasábjain, mígnem 1933 tavaszán – néhány évvel Feketeházy halála után – Móra újabb cikke alapján felkérték Lósy-Schmidt Ede egyetemi tanárt, hogy “történeti kutatások alapján állapítsa meg, mi a valóság a szegedi közuti hid tervezése ügyében“. A lap szerint Lósy-Schmidt okmányokkal igazolta Feketeházy szellemi termékét, ami után az újság 1934 februárjában már arról adhatott hírt, hogy táblán örökítik meg Feketeházy emlékét. A Mérnök- és Építész Egylet szegedi osztályának küldöttsége ugyan a híd átnevezését is kérte, a polgármester-helyettes azonban ez utóbbit már nem támogatta. A kiegészített emléktábla leleplezésére végül 1935 augusztusában került sor.

A Feketeházy tervezte, Eiffel által felépített híd 1944-ben teljesen megsemmisült, amikor a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották. A mai Belvárosi híd 1948-ban épült fel. Ma így emlékeznek rá az emléktáblákon:

feketehazy

Illusztráció: Délmagyarország / fortepan.hu / Zádori Zsolt