A történetet sokfelé megírták már, íme röviden még egyszer: 2005-ben a boszniai Visoko városában Semir Osmanagic bosnyák származású amerikai üzletember, amatőr régész kilenc darab “piramisra” lelt, amelyek állítása szerint átírják az emberi faj őstörténetét. Elméletének alátámasztására Osmanagic terepkutatásokba fogott, és bár nagy hangsúlyt fektetett a szakmaiság látszatának fenntartására, nem ismerték el idővel egyre ezoterikusabbá váló megállapításait.

A bosnyák üzletember irigységet és a valóságot elfedni kívánó globális összeesküvést emlegetett, támogatói pedig gyakran felemlegetik Heinrich Schliemann nevét, aki az akkoriban teljes fikciónak tartott Iliász egyes passzusait valóságként értelmezve tárta fel Trója városának maradványait. Horváth szerint azonban abból, hogy a világtörténelem során voltak olyan felfedezések, amit a kortársak hibásnak minősítettek, még nem következik az, hogy minden ilyen sorsú kutatónak idővel igaza lesz.

A bizonyítás kényszere ugyanis a felfedezőt terheli: Osmanagicnak kell igazolnia a hegy épített vagy mesterségesen átalakított voltát (nem pedig a szkeptikusoknak az ellenkezőjét), méghozzá más értelmezési lehetőségeket kizáró adatokkal. Ilyen eredmények azonban nem állnak rendelkezésre, sőt Horváth szerint már az elmélet alaptézisei is megkérdőjelezhetők. Ezeket pontokba is szedi, íme cikkének rövid összefoglalója:

1. állítás: a Visocica hegy gyorsabban elnyeli a hőt, mint a környező felszíni formák, ami üreges szerkezetre utal.
Magyarázat: a hőtérképek nem bizonyító erejűek, bármely hegy- vagy dombvidékről készített felvételek produkálhatják ugyanezeket a jellegzetességeket. A vizsgált felszíni formák többsége természeti erők munkájának eredménye.

2. állítás: a gúla alak piramisra utal.
Magyarázat: a kilenc felfedezett “piramis” közül csak az egyik gúla alakú, és az is csak az egyik oldaláról látszik annak. A piramis formájú hegyek ezen típusa nem számít ritkaságnak, sőt, hasonló formák világszerte százával fordulnak elő. 2006-os fúrásminták szerint természetes geológiai képződményekről van szó.

3. állítás: a piramisok környékén talált szabályos kőgolyók a piramisépítő boszniai szupercivilizáció létének bizonyítékai, egy globális energiahálózat alkotóelemei.
Magyarázat: a kőgolyók természetes képződmények, és a világ számos helyén előfordulnak. Kőzettani vizsgálat szerint szabályos alakjukat az üledékes rétegekben kalcit, kova, dolomit, hematit vagy más anyag mag körüli kiválása eredményezi.

4. állítás: a Visoko környéki alagutak az ősi piramisépítő civilizáció fontosabb emlékműveit kötik össze. Az alagút egy titkos temetkezési helyet rejt.
Magyarázat: bár az egyik alagút kialakításában valóban tetten érhető az emberi kéz, hiányoznak azok a társult tárgyi leletek, amelyek alapján a helyet szakrális-rituális funkcióval ruházhatnánk fel. A Ravne alagút járatai feltűnő hasonlóságot mutatnak máshonnan ismert antik, középkori vagy éppen a 18-19. századra keltezhető régi bányatárnákkal.

5. állítás: a járatrendszert kivájó „piramisépítő” civilizáció Osmanagic szerint 34 000–7 000 évvel ezelőtt élt, az azokat hermetikusan lezáró utódcivilizáció pedig Kr.e. 5 000 táján.
Magyarázat: a megállapítás valójában korszerű kormeghatározási módszerek téves alkalmazásán és az eredmények hibás értelmezésén alapul. Ezt most itt hosszú lenne részletezni, megtaláljátok Horváth írásának második részében.

6. állítás: a járatrendszerben felfedezett két „monolit” egyikén ősi, rejtélyes jelek láthatók. A „prehisztorikus felirat” körüli hisztéria Magyarországra is elért: a székely írás hazai kutatásának két, jól ismert alakja szerint a szimbólumok közül 21 egyértelmű rokonságot mutat a rovásírás betűivel.
Magyarázat: a jelek keletkezése nem tisztázott, egyes állítások szerint egy részüket talán a kutatók vésték a falba. De még ha el is fogadjuk őket valódinak, az is legfeljebb annyit jelent, hogy az ezen írást használó etnikai csoportok megfordulhattak e területen az alagút kivájását követő időkben, de semmiképpen nem bizonyítják, hogy közük lenne Osmanagic “piramisaihoz”. A szerző idézi Pálfi Zoltán Szkeptikus blogon elhelyezett kommentárját is, miszerint amennyiben a járatrendszer valóban középkori bányatárna volt (és jelen pillanatban ez a legvalószínűbb eshetőség), akkor nem meglepő, „hogy egy határvidéki bányában székely rovásírással találkozunk”. Ez a terület ugyanis a középkorban a Magyar Királyság részének számított, s „tudjuk, hogy a székelységet részben a határvidékek védelmére telepítették a középkori Magyarország végeibe”.

Horváth cikkének első és második része itt olvasható el teljes egészében.

Fotó: bosnianpyramidofhesun.com