Ezen a blogon már millió szó esett a címben feltett kérdésről, hogy most mégis újra előveszem a témát, az annak a kutatásnak köszönhető, amit a Durham University pszichológusai végeztek, és publikáltak nemrég a British Journal of Psychology című szaklapban. Eszerint a városi legendák népszerűsége leginkább annak köszönhető, hogy agyunk megtanulta megjegyezni azokat a környezetünket érintő információkat, amelyek fontosak túlélésünk és közösségben való létezésünk szempontjából, és az idők folyamán azt is megtanultuk, hogy ezeket továbbadjuk.

A kérdés vizsgálatára két felmérést végeztek. Az első kutatás résztvevőinek városi legendákat mutattak, amiket aztán le kellett jegyezniük. Az eredményt megmutatták a résztvevők egy további csoportjának, ők is lejegyezték saját verziójukat, majd ezt megismételték még pár csoporttal. A másik vizsgálatban a városi legendáknak csupán a címeit mutatták meg, és arra voltak kíváncsiak, hogy a résztvevők melyeket olvasnák el szívesen. Miután ezeken át is rágták magukat, a kutatók arra is rákérdeztek, mely történeteket adnák tovább másoknak is.

Az eredmény: az emberek leginkább a túlélés szempontjából fontos és a társadalmi kapcsolataikban utat mutató sztorik iránt mutattak érdeklődést. Előbbire példa az a városi legenda, amely szerint egy kontyot viselő nőnek pókok költöztek a fejébe, utóbbira pedig az a szóbeszéd, amelyben egy interneten hónapokon át online szexelő párról első valós találkozásukkor kiderül, hogy apja és lánya.

De még ennél is fontosabb az a megállapítás, hogy nem a túlélős, hanem a társadalmi kapcsolatokat megjelenítő történetek ragadtak meg jobban az emberek emlékezetében, illetve azok, amelyekben e két elem keveredett (például annak a nőnek a rémtörténete, aki a házában ülve gyereksírást hallott kintről, felhívta a rendőrséget, akik figyelmeztették, ne nyissa ki az ajtót, mert egy sorozatgyilkos szedi így az áldozatait).

Ez a kutatók szerint alátámasztja azt az elméletet, miszerint az emberi intelligencia és memória elsősorban a közösségek komplex kapcsolatainak, nem pedig a környezet okozta kihívások kezelésére fejlődött ki. Persze ez csak egy kutatás a témában, és mivel épp nemrégiben retweeteltem Steven Pinker pszichológus intelmeit az egyszeri felmérések közléséről, ezt figyelembe véve érdemes kezelni.

Fotó: Stiller Ákos