Churchilles anekdotákkal korábban is foglalkoztam már az oldalon. Volt cikk az egyik leghíresebb neki tulajdonított idézetről (“Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok“), egy másik anekdota kapcsolatot vélt felfedezni a brit államférfi és a penicillin feltalálója között, és szó esett arról a legendás esetről is, amikor a brit miniszterelnököt egy képviselőnő részegséggel gyanúsította meg, mire ő nagyon csúnyán visszavágott (“holnapra én kijózanodom, míg ön továbbra is undorítóan ronda marad“).

A Quote Investigator blog ma egy utóbbihoz igen hasonló, sértegetős-csipkelődős történetet húzott elő, amely legismertebb verziójában valahogy így hangzik:

Lady Astor: „Uram, ha ön a férjem volna, mérget kevernék a kávéjába.”
Churchill: „Hölgyem, ha maga lenne a feleségem, meg is innám.”

A remek idézetcsekkoló oldal az anekdota legkorábbi modern változatát egy 1899-es New York-i lapban találta meg, szereplői pedig egy metrókocsi névtelen utasai – egy finom hölgy és egy cigarettázó, hagyma- és sörszagú úr – voltak. A történetet megjelenése után – kisebb-nagyobb változtatásokkal, sőt néha a nemek felcserélésével – más lapok is lehozták az elkövetkező hetekben, hónapokban.

Egy 1932-es montreali cikk David Lloyd George egykori brit miniszterelnököt tette meg a történet férfi szereplőjévé, aki a leírás szerint egy beszédébe bekiabáló nőnek válaszolt így, egy 1962-es írás szerint pedig George Bernard Shaw-val történt meg ugyanez.

Az anekdotát Churchillhez – és egy akkor még meg nem nevezett hölgyhöz – egy 1949-es New York Times cikk kapcsolta, Nancy Astor pedig egy 1952-es könyvben jelent meg először szereplőként. A blog szerint nem elképzelhetetlen, hogy Churchill mondott volna ilyesmit, de még ha mondott is, csak egy hosszú évek óta ismert viccet ismételt meg. Mindenesetre a szerző a Churchill érintettségét bizonyító forrást inkább szórakoztatónak, mint meggyőzőnek titulálja.