Lőrinc írásának főszereplője Drábik János, a Leleplező című magazin szerkesztője, aki március 14-én egy netes televízióban a „Petőfi Sándor édesapja, gróf Széchenyi István” című műsorban prezentálta vad elméletét.

Hogy ez miből áll? Íme néhány pont Lőrinc összefoglalójából:

– Petőfi apja Széchenyi István volt.
– Petőfi szabadkőműves volt, de ezt még a szabadkőművesek is titkolják.
– Az összes 1848-as európai forradalom szabadkőműves hatalomátvételi kísérlet volt, csak épp a magyar nem.
– Petőfi nem halt meg Segesváron, hanem Barguzinba került, ahol magyar verseket írt, de az Akadémia ezt titkolja.
– A Magyar Tudományos Akadémia ősidőktől szabadkőműves irányítás alatt van, sőt a mai „magyar politikai elitben mindenki, aki számít, az szabadkőműves”.
– A világ-szabadkőművesség parazita, mindenkinek szívja a vérét, egy háttérhatalom.
– Putyin orosz elnök viszont nem szabadkőműves, a magyaroknak írt, ismeretlen helyen lappangó levelében kifejti, ha meg akarják tartani identitásukat, „kellene egy nagy nemzeti temetést csinálni a magyar Puskinnak”.

A kicsit zavaros elmélet bemutatása után Lőrinc sorra veszi a teória főbb pontjait, én itt most csak a Széchenyi és Petőfi rokonsági kapcsolatát boncolgató részből idézek:

“Van azonban viszonylag új ötlet is, és ez a műsor címadó témája: nevezetesen hogy Petőfi apja Széchenyi István volt. Honnan tudjuk ezt? Hát magától a gróftól, akitől a titkárának, Tasner Antalnak írt leveléből Jakab az alábbi részt olvassa fel: ‘Áll Buda még. Ezt nem lehet többet mondani, és az összes látnok, akik az utóbbi időben támadtak, mint pl. Petőfi, aki a fiam, akinek az anyját, mint annyi mást hagytam megdögleni…’
Hisz maga a gróf állítja, hogy Petőfi a fia! A mondat vége sajnos ‘lemaradt’, továbbá az idéző eltekint magától a szövegtől is, amiből kiragadta, és ami érthetőbbé tenné, hogy miről van szó. A lecsupaszított félmondattal aztán Drábik úgy tesz, mint Karinthy „embere, akinek abszolute semmi érzéke a szimbólumokhoz”. Mert ha a gróf azt írja Petőfiről, hogy ő a fia, akkor nyilván, szó szerint úgy kell érteni, hogy biológiai értelemben az.
Tudni kell, hogy a levél 1851-ben a döblingi elmegyógyintézetben született, ahol Széchenyi már és még bomlott aggyal írta végeláthatatlan, mindenért magát okoló szövegeit (nem ez az egyetlen), hosszan sorolva az önvádakat. ‘Caroline-t lassú tűzön gyilkoltam hét éven át’ – írja például az egyik helyen. Drábik féle logikával ebből arra következtethetnénk, hogy volt egy nagy serpenyő, és ebben a gróf 2556 napon át folyamatosan pörkölgette szegény szerelmét. Állítja továbbá, hogy ‘törzsem gyilkosa lettem’, ebből világos, minden magyart külön legyilkolt, tehát magyar ember akkorra már nem is maradt, végre erre is fény derült.
Hogy a zavarodott gróf miért nevezi Petőfit fiának, bizonyosan nem lehet tudni, de erősen sejthető, ha elolvassuk a második idézett mondat lehagyott végét is, mely így hangzik: ‘…a Felhőkben pontosan megrajzolta.’ Vagyis Petőfi a Felhők versciklusban pontosan leírta, hogy teljes (lesz) a pusztulás, tökéletesen tükrözve Széchenyi depressziós világvége-hangulatát – ennyi az állítás. Annyira fontosnak tartotta a gróf a Felhőket, hogy a levél végén még egyszer kitért rá. Tehát Petőfi abban az értelemben ‘fia’, hogy maga is azt gondolja, ‘rajtam átok fekszik, átok’ (Nem sírok én… 1846).
Az anya, Hrúz Mária levélbeli említése is érdekes. A közzétevő történész a jegyzetben tájékoztat arról, hogy a gróf értesült a hírneves költő anyjának 1849 májusi, a pesti kolerakórházban történt haláláról. A kolera pedig már akkor dühöngött, mikor Széchenyi felelős miniszterként tevékenykedett. Ahogy mindenféle más mulasztással is vádolja magát, itt nyilvánvalóan azzal, hogy a kolera ellen nem tett meg mindent, mikor tehetett – akár igaz ez, akár nem. Erre vonatkozhat az őt, ‘mint annyi mást hagytam megdögleni’ kitétel. De pontosan persze nem lehet tudni. Nemcsak a metaforikus beszéd homályosságáról van szó, hanem a megborult elme túlzásairól is.”

Lőrinc teljes írása elolvasható itt.