A történet egyik verziója szerint a debreczeni (így, cz-vel!) Dey János megunta, hogy felesége állandóan marja, és úgy döntött, megleckézteti. Egy kampóra kötelet lógatott, hurkot kötött a végére, majd beledugta a fejét, előtte azonban egy biztonsági hevederrel is rögzítette magát. Így fellógatva várta hazatérő feleségét, aki amikor meglátta kötélen himbálózó férjét, azonnal elájult. Hallva a zajokat, a szomszéd öregasszony áttipegett megnézni, mi történt. Amikor felfedezte az akasztott férfi, és a mellette elterült asszonyt, nekiállt kipakolni a fiókokat. A kötélen lógó férfit ez úgy feldühítette, hogy mérgében hatalmasat rúgott az öregasszonyba, aki belehalt az ijedtségbe. A férfinak emberölés vádja miatt bíróság előtt kellett felelnie tettéért.

A városi legendát a Snopes is ismeri, az általuk begyűjtött 1979-es verzió magyarját viszont Jake Fennek hívják. A fent bemutatott Dey János-változat még ennél is régebbi, a Legends & Rumors blog szerzője egy 1973-as könyvben bukkant rá. Szerepel a történet az 1992-es Válogatott városi mondák című brit gyűjtésben is, az ottani házaspár állítólag a történet elmesélőjének “anyjának házában” lakott.

Update | A történet Káromkodó hulla címen Kun Erzsébet 1987-es kiadású 111 Minikrimi című könyvében is megjelenik, megtörtént budapesti sztoriként bemutatva az esetet:

„Térjünk vissza a mesék világából ismét a valóság talajára. E kötetecskéből ugyanis ki nem maradhat a budapesti mentők leghíresebb krimije. Úgy indult az eset, hogy egy férj – ne firtassuk miért – rá akart ijeszteni a feleségére azzal, hogy akasztott embert játszik. Éppenséggel fel is kötötte magát, csak épp a hóna alatt csomózta át a kötelet, de olyan ügyesen, hogy sikerült teljes illúziót keltenie. Az asszony belépett, meglátta a kötélen a férjet, sikított egyet, és a nyitott ajtóban ájultan összeesett. Erre a sikításra előkerült a szomszédasszony is, felmérte a helyzetet, s úgy látta, fosztogatásra soha nem volt jobb alkalom. Nyugodtan átlépett hát a mintaszerűen elájult feleségen, s a férjet halottnak vélve, nyitogatni kezdte a fiókokat, szekrényeket. Az „akasztott ember” mindezt végignézte, de meg sem mukkant. Nem akarta elárulni magát. Ám amikor a szomszédasszony pénz után kutatva már az ő zsebeiben is turkálni kezdett, nem bírta tovább. Lendített egyet a lábán, és jót rúgott a tolvajba, aki a „halott bosszújától” annyira megrémült, hogy a rend kedvéért ő is elvesztette az eszméletét. Épp itt tartottak, mikor arra keveredett a másik szomszéd, s látván a nyitott ajtót, meg a küszöbön fekvő nőt, elrohant riasztani a mentőket. Méghozzá anélkül, hogy beljebb nézett volna a lakásba, mert neki meg az volt az elve, hogy az ember ne keveredjék semmibe. Főleg bűnügyekbe ne. És hála az előző esti tévékriminek szentül meg volt győződve róla, hogy ha valaki élettelenül fekszik a küszöbön, az csak gyilkosság áldozata lehet. Mindezen kavarodás közben gyanútlanul megérkeztek a mentők. …”

Fotó: Stiller Ákos