Az igazság néha a fikciónál is különösebb – idéz egy korabeli véleményt a 12 év rabszolgaság című film alapjául szolgáló írásról a Slate szerzője. Bármennyire is hihetetlennek tűnnek a filmben látható kegyetlenkedések, az alkotás többnyire hűen – helyenként szó szerint – követi Solomon Northup 1853-ban megjelent beszámolóját.

Ami persze nem jeleni azt, hogy minden így is történt. Az írás hangvételéről ugyanis az idők folyamán sokat vitatkoztak történészek, főként azt firtatva, Northup beszámolójához mit adott hozzá a szerzőségben közreműködő szellemíró ügyvéd, a fehér David Wilson. E diskurzusok nem a könyvben bemutatott történetet vonják kétségbe, a főbb tényeket dokumentumok is alátámasztják, csupán megpróbálják különválasztani a valóságot a rá ilyen vagy olyan okokból ragadt fikciótól. 

De most térjünk vissza a könyv és a film összehasonlításhoz. Northup esetének ismertetésével nem húznám az időt (a lényeg a fenti trailerből is kiderül), a bejegyzés inkább azoknak szól, akik már látták a filmet. Az ilyenkor szokásos hozzászólásokat megelőzendő: nem, senki nem mondja, hogy egy valós történéseken alapuló filmet ne lehetne felturbózni kitalált részletekkel, de biztos vannak olyanok is, akiket – hozzám hasonlóan – a valóság/az eredeti narráció is érdekel. Nekik gyűjtöttem össze egy válogatást a Slate, a History vs Hollywood, a History Extra és a The Atlantic cikkeiből.

– A nyitójelenet – amiben Northup egy női rabszolgatársának szerez múló örömöt – kitalált, legalábbis a könyvben ilyenről nem esik szó.

– Eredetileg Northup nem tudta eldönteni, hogy az őt munkaajánlattal megkereső páros az emberrablók cinkosa volt-e. Szerepük csak a könyv megjelenése után derült ki egy szemtanúnak köszönhetően, aki látta hármójukat az emberrablás éjszakáján. A tanú elmeséléséből kiderült: a két férfi nem a saját nevén mutatkozott be, és nem sokkal Northup elrablását követően aranyórával és drága sétapálcával pózoltak a városban. Az új információk birtokában Northupék pert indítottak a kettős ellen, a feltételezett tettestársak azonban végül megúszták a felelősségre vonást.

– Ami a hajós lázadás jelenetét illeti: Northupnak valóban volt egy terve a szabadulásra, amiben számított a Michael K. Williams (a.k.a. Omar Little) által alakított Robertre, az azonban nem a női rabtársa védelmére kelő Robert önfeláldozásával végződött, hanem meghiúsult amiatt, hogy Robert az úton himlőben meghalt.

– A Benedict Cumberbatch alakította egykori gazdát, William Fordot a film egy kicsit szigorúbban mutatja be, mint egykoron maga Northup.

– Ugyan nehéz elképzelni, de Northup leírásában Edwin Epps gazda még annál is visszataszítóbb és gonoszabb, mint amilyennek a filmben láthattuk a zseniális Michael Fassbender alakításában.

– Ami a meggyötört Patsey és Epps furcsa és kegyetlen viszonyát illeti: ezt a könyv nem elemzi olyan részletesen, mint a film. A mozi szerzői által kitalált jelenet továbbá a Patsey és az egyébként létező fekete földbirtokos feleség közötti beszélgetés is, valamint Patsey azon kérése Northup felé, hogy szabadítsa meg szenvedéseitől a meggyilkolásával (utóbbi kritikusok szerint a filmkészítők legnagyobb félreértése).

– A Brad Pitt alakította kanadai abolicionista azonban – bármennyire is hihetetlennek tűnik figurája – megfelel a könyvben leírtaknak. Sőt, erőfeszítései Northup felszabadítására csak sűrítve jelennek meg a moziban: a valóságban több levelet is írt, és még személyesen is New Yorkba utazott az ügy érdekében.

– Már nem a Slate írásában, hanem a History Extra egy cikkében Emily West történész az általa látott leghitelesebb rabszolgafilmnek nevezte a 12 év rabszolgaságot, ami az olyan, legapróbb részletekben is megjelenik, mint a gyapotszedés, az éneklés vagy a korbács okozta sebek kezelése. Apró hibákat egyedül Northup rabszolgasorba döntését megelőző New York-i életének bemutatásában lát, amely során ugyanis úgy tűnik, hogy a sikeres és elismert fekete zenész egy olyan társadalom teljes jogú tagja, ahol a bőrszín nem számít. West szerint azonban ez – még ha érti is a filmalkotók célját – akkoriban még New Yorkra sem volt jellemző: a feketék napi szinten estek áldozatul rasszista támadásoknak és megkülönböztetésnek.