Az ESPN 30 for 30 című dokusorozatának szerkesztőinél senki nem ad elő jobban sporttal kapcsolatos történeteket, mítoszokat. A divacos részről korábban itt is írtam, a hétvégén pedig elcsíptem Catching Hell című filmjüket is, ami úgy odaszögezett a tévé elé, hogy még azt is elfelejtettem, hogy addig az Australian Open döntőjét néztem.

Az epizód két negatív baseball legendát mutat be párhuzamosan: az egyik egy játékos története, aki sorsdöntő pillanatban hibázik, és bár felelőssége nem tekinthető kizárólagosnak, mégis bűnbaknak kiáltják ki, a másik pedig egy szurkoló hasonló sztorija, aki rosszkor van rossz helyen, és ráadásul még ki is nyújtja a kezét közben. Bár az esetek felfújásának annak idején – mint minden sporttal foglalkozó sajtótermék – az ESPN is részese volt, a csatorna egész korrekt dokumentumfilmet rakott össze a sztorikból.

A bűnbakká vált szurkoló történetének színhelye Chicago, és mivel nem biztos, hogy a semleges tévénézők tisztában vannak, mit jelent e város baseballcsapatáért szorítani, a szerkesztők pár mondattal megágyaznak a későbbieknek. Megtudjuk, hogy a Cubs 1908-as diadala óta képtelen bajnoki címet szerezni: volt rá ugyan esélyük többször is, de különös módon mindig elbuktak valahogy. A babonás szurkolótábor szerint a sorozatos balszerencse okozója egy Billy nevű kecske, amit egy 1945-ös döntő meccsről érvényes jegye ellenére kitiltottak a stadionból, és aminek görög gazdája ezért elátkozta a csapatot. Megismerünk egy Cubs-szurkolót is, akinek már az apja és nagyapja is Cubs-fan volt, de egyik generáció se ünnepelhetett soha bajnoki címet.

Aztán egyszer csak jön a 2003-as év, és a Cubs váratlan menetelésbe kezd: sőt már csak egy lépésre van a bajnoki fináléba jutástól. A csapat a döntő meccsen már 3-0-ra vezet, de a baljós előjelek sokasodnak: a babonások például már attól szívgörcsöt kapnak, hogy az egyik szünetben más szöveggel hangzik el a csapathimnusz. A végzetes fordulat végül nem a pályán történik meg, hanem egy lelátói incidens hozza meg:

The Steve Bartman incident

Chicago fan Steve Bartman interferes with Moises Alou, extending Luis Castillo’s at bat Check out http://m.mlb.com/video for our full archive of videos, and subscribe on YouTube for the best, exclusive MLB content: http://youtube.com/MLB About MLB.com: Commissioner Allan H.

Mint az a fenti videón is látszik, az incidens egy olyan jelenet, ami azért nem egyszer előfordult már a baseball pályákon – itt azonban rendkívüli esemény lesz belőle. Háromnullás Cubs-vezetésnél az ellenfél játékosa nagyot üt a labdába, ami ugyan a lelátó felé tart, mégis úgy tűnik, hogy a chicagói védőjátékos még épp lehalászhatja. Ugrik is érte, ám a labdáért a nézőtérről is közel tucatnyian nyúlnak, és végül valaki elüti a védő elől, meghiúsítva ezzel a támadó kiejtését. Hirtelen az egész közönség megdermed.

A hoppon maradt védő káromkodni kezd, megereszt néhány gyilkos pillantást és szót a szurkolók felé, majd látványos hisztibe fog. A tévéközvetítésben rövidesen milliószor megismétlik a jelenetet, és kiderül: a sok nyúlkáló közül valószínűleg egy szemüveges, zöldgarbós, fülhallgatós és baseballsapkát viselő fiatal férfi üthette el a labdát, amikor megpróbálta megszerezni. Ráadásul a labda végül nem is az övé lesz, hanem egy másik férfi emeli diadalittasan a levegőbe (és értékesíti később több mint százezer dollárért), mégis a zöldgarbós – Steve Bartman – lesz az első számú bűnbak. Sőt, közellenség.

Bár a stadionban nincs kivetítő, az azon kívül ünneplésre gyülekező rajongók egy mobiltévéből és a rádióból mindenről értesülnek. Hamarosan beszivárog a stadionba is a hír, hogy az első sorban ülő zöldgarbós az, aki keresztbe tett a Cubs-nak. A mérkőzés a megzavarodott hazai csapat számára borzalmasan folytatódik: sorozatos hibáiknak köszönhetően az addig nullán álló Florida Marlins rövid idő alatt nyolc pontot szerez, és ezzel eldönti a mérkőzést. A Cubs nem jut a döntőbe aznap, jöhet a hetedik meccs, amit másnap a megzavarodott csapat szintén kienged a kezéből.

De vissza a hatodik meccsre. A szemmel láthatóan sokkban lévő zöldgarbóst egyre többen kezdik inzultálni, repülnek felé a söröspoharak, a stadionban zúg az “asshole” kórus. Biztonságiak érkeznek a lelátóra, akiknek sikerül kimenekíteniük a férfit a dühödt szurkolók közül. Valahogy a stadionból is kicsempészik, haza azonban nem merik vinni, a férfi után ugyanis időközben hajtóvadászat indult a városban. A média közben egy pillanatra sem engedi a koncot: milliószor átrágják a jelenetet, showműsorok viccelődnek az eseten, mémek indulnak a neten. Senkit nem érdekel, hogy mégiscsak a Cubs játékosai voltak azok, akik az esetet követően elszórakoztak egy már megnyert meccset, vagy hogy a sorozatot a hetedik mérkőzésen is helyre lehet hozni. 

bartman_kennedy

Másnapra már nemcsak egy város, hanem egy ország keresi Steve Bartmant. De senki nem találja. Levélben ugyan bocsánatot kér a Cubs szurkolóktól (kiderül, ő maga fanatikus rajongója a csapatnak és nem mellesleg egy ifi baseballgárda edzője), de többé nem jelentkezik. Sőt Bartman a róla szóló film készültének idejéig sem bukkan fel nyilvánosan, hiába kínálnak neki rendszeresen öt- és hatszámjegyű ajánlatokat interjúkért vagy más médiamegjelenésekért.

Egyes városi legendák szerint elhagyta települését, sőt, olyat is hallani, hogy még az országot is. De nem, csak nem kér a nyilvánosságból. Az ESPN újságírója 2005-ben nagy nehezen levadássza a férfit egy garázsban, de kettejük pármondatos beszélgetése a filmben csak néhány képregénykocka által illusztrálva jelenik meg. A Chicago Tribune tavalyi cikkéből kiderül, hogy a levadászás nagyon is szó szerint értendő, amit Bartman akkor igencsak zokon is vett – legalábbis így nyilatkozott erről a lapnak a férfi ügyvédje.

Az ESPN riportjában megszólal egy lelkésznő is, aki híveinek egy misén Bartman történetével illusztrálta a bűnbakképzést. És itt a műsor szerkesztői megint nagyot domborítanak: halljuk a mitikus történetet, és közben látjuk Bartman stadionból való kivezetésének képeit.

A filmet 2011-ben mutatták be, úgyhogy rákerestem, mi történt azóta az ügyben. Bartman az eset tizedik évfordulójáig se jelentkezett, s ennek apropóján többen is nyílt levélben kérték, bocsásson meg Chicagónak. Egy 2013 októberi cikk szerint a most 36 éves férfi állítólag Chicago környékén él, és továbbra is a Cubs szurkolója, de a sajtónak csak meghatalmazott képviselőjén keresztül nyilatkozik.

bartman_szek

A “végzetes” labda sem járt sokkal jobban: miután elkapója több mint százezer dollárért eladta, ünnepélyesen halálra ítélték és felrobbantották, de még ezután sem ért véget vesszőfutása – tésztaszósz formájában kereskedelmi árucikk lett. Ami pedig a Cubsot illeti: 2003 óta még play-off meccset sem nyertek. Idén januárban bemutatták új kabalafigurájukat (nem minden szurkoló örömére), amitől az átok megszakítását várják