A fenti kép magáért beszél: az edző figyelmezteti játékosait, fogytán az idő, ideje elkezdeni játszani, ha szeretnének még valamit a mérkőzéstől. Alex Ferguson minap magyarul is megjelent önéletrajzi könyvében azonban elmeséli: e szokása inkább az ellenfél elbizonytalanítását szolgálta, mint saját emberei buzdítását.

“Az számított, hogy ennek milyen hatása van a másik csapatra, nem pedig az, hogy mit gondolnak a mieink. Amikor azt látták, hogy az órámon dobolok és gesztikulálok, megrémültek. Azonnal arra gondoltak, hogy 10 perces hosszabbítás következik. Mindenki tudta, hogy a United milyen gyakran lő gólokat a ráadásban. Látva, hogy az órámra mutogatok, arra gondoltak, hogy most aztán keményen kell védekezniük egy örökkévalóságnak tűnő időn keresztül. Úgy érezték, ostrom alatt állnak. (…) Nos, ez a lélektani hadviselés” – írja Ferguson.

Ellenfeleket elbizonytalanító trükkjeit ráadásul egy egész szezonra képes volt kiterjeszteni azzal, hogy rendszeresen azt nyilatkozta: csapata a bajnokság végéhez közeledve egyre inkább formába lendül. “Várjátok csak ki az idény második felét” – sütötte el minden évben. – “És bejött. Bogarat ültettem vele a játékosok fejébe, az ellenfeleket pedig elbizonytalanítottam. A szezon második felében már úgy néztek a Unitedre, mintha valamilyen pusztító erő megtestesülése lenne. Önbeteljesítő jóslattá változott.”