A Gertrúd elleni merénylettel már itt is foglalkoztam röviden, felidézve: Katona József drámájának köszönhetően a közvélekedés arra vezeti vissza a gyilkosságot, hogy korábban Gertrúd fivére, Berthold a királyné segítségével tett erőszakot Bánk feleségén. Ezt a verziót azonban két dolog is megkérdőjelezi: egyrészt a merénylet állítólagos kiváltóját, Bertholdot nem ölték meg a támadók, másrészt a bűnösként hírbe hozott Bánk a merénylet után is ispán maradt.

A gyilkosságról és Bánk szerepéről a mostani Narancs-interjúban Zsoldos így beszél: “A szerelmi történet később kapcsolódott az események elbeszéléséhez, mai ismereteink szerint már az 1270-es években keletkezett osztrák krónikák ismerik. Ráadásul egyre erősebb a kétely, hogy Bánknak, aki a kor nagyon jelentős szereplője volt, egyáltalán köze volt-e a merénylethez. Bánk karrierje Imre idején indult, hogy aztán András egyik legjelentősebb támasza legyen. A királyné meggyilkolása után pályafutása jó ideig töretlen, ami aligha elképzelhető, ha ő lett volna a gyilkos. Talán csak utólag keverték bele az eseményekbe, befeketítve, amikor is erre hivatkozva vette el IV. Béla a birtokait, és tolta őt háttérbe. Jelenlegi ismereteink szerint egész biztosnak tűnik, hogy nem Bánk volt a gyilkos.

Zsoldos szerint téves a Katona-drámából kirajzolódó határozatlan András király képe is, szerinte ilyen ember nem ülhetett volna az Árpádok trónján harminc évig. “Andrástól kemény megtorlást várt a kor, amit ő teljesített is: a gyilkost, Péter ispánt haladéktalanul kivégeztette. Ami miatt ez a megtorlás nem maradt meg a történelmi emlékezetben, az alighanem azzal magyarázható, hogy még II. András halála után, azaz évtizedekkel a királyné megölését követően is említenek forrásaink a gyilkossággal összefüggésbe hozott birtokelkobzásokat, ami azt a látszatot keltette, hogy András megtorlása nem volt kellőképpen erélyes” – mondja Zsoldos.

János érsek legendás “A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz…” mondatáról, amely más-más központozással többféleképpen is értelmezhető, Zsoldos hasonlóan nyilatkozik, mint korábban Körmendi Tamás a Rubinconban írt cikkében: a történet szerinte vélhetően nem több egy irodalmi toposznál. “Más országokból is ismerünk hasonló történeteket, ám ez az állítólagos levél retorikai példamondattá vált. Valószínű azonban, hogy János érsek soha nem írt ilyen levelet, és semmiféle módon nem volt tudomása a királyné ellen készülő merényletről” – mondja Zsoldos.

A teljes interjút elolvashatjátok itt.

Fotó: Magyar színháztörténet, Gondolat Könyvkiadó.