Az összeesküvések, titkok és hamisítók szerelmese, Umberto Eco ezúttal titokzatos helyekről szóló képeskönyvvel jelentkezett. A legendás földek és helyek története című munkájában az olasz szerző többek között a Biblia földjeiről, a Kelet legendás helyeiről, a földi paradicsomról, Atlantisz, Agartha és Utópia világairól beszámoló mesés történeteket gyűjtött össze.

Az egyes fejezetek felosztása kettős: a szerző előbb rövid és közérthető formában bemutatja a misztikus helyekről szóló történeteket, azok keletkezésének körülményeit, különböző változatait, majd rövid szöveggyűjteményben részleteket közöl az idézett eredeti forrásokból. E bejegyzésben a lapos Föld legendájáról szóló fejezetből kaphattok ízelítőt.

A középkorban tényleg mindenki azt hitte, hogy a Föld lapos?

Nem ritkán komoly történeti munkákban is előfordul az a tévhit, miszerint a korai kereszténység eltávolodott a többek között a Föld gömbölyűségét is elismerő görög csillagászattól, és visszatért a lapos világ elméletéhez – írja Eco. Ennek köszönhetően a mai napig sokan úgy tudják, Kolumbusz Kristóf végeláthatatlan vitát folytatott kora tudósaival a Föld alakjáról.

Pedig a vita tárgya valójában nem az volt, hogy lapos-e vagy gömbölyű a Föld, hanem csupán az, pontosak-e a felfedező által használt számítások. Ahogy arra az olasz szerző rámutat: a közhiedelemmel ellentétben a középkor tudósai igenis tisztában voltak a Föld gömbölyű alakjával. A 7. századi Sevillai Szent Izidor például 80 ezer stadiumban adta meg az Egyenlítő hosszát – ami nem is tér el sokban a ma ismerttől.

Miért terjedt el mégis a tévhit?

Eco szerint a mítoszt egyrészt táplálták azok a 19. századi laikus gondolkodók, akik – miután felhúzták magukat a különböző felekezetek antievolucionalista álláspontján – megpróbálták a teljes keresztény hagyomány részének tulajdonítani a lapos Föld elméletét, azt sugallva ezzel, hogy aki tévedett a Föld alakjának megítélésében, az tévedhet a fajok eredetében is.

Másrészt utalhattak e gondolkodásra a korabeli térképábrázolások is. De mint arra Eco figyelmeztet: az ismert világ térképre lapítása nem feltétlenül jelenti a lapos Földben való hitet, ezt többek között napjaink térképei is bizonyítják. De a középkor térképei sem a Föld formáját kívánták megrajzolni, hanem csupán azokat a városokat és népeket felsorolni, akikkel útközben találkozhatott az ember. Vagyis a szimbolikus ábrázolást a készítők többre tartották a tapasztalatinál – írja Eco.

Harmadrészt azt is figyelembe kell vennünk a középkori térképek képi világának értelmezésénél, hogy azok nem tudományos céllal készültek, hanem sokszor a közönség meseigényének kielégítésére – így kerülhettek rájuk például titokzatos szörnyek is.

Óriásteknősök egymás hegyén-hátán

A fejezet szöveggyűjteményében – amely többek között Arisztotelész, Platón, Koszmasz Indikopleusztész és Szent Ágoston írásait is tartalmazza – Eco Steven Hawking elméleti fizikus Az ősrobbanástól a fekete lyukig című könyvének egy híres anekdotáját is idézi, amely azt mutatja meg, hogy a lapos Föld elmélete még a modern korban sem hunyt ki teljes egészében:

“Egy jeles tudós (egyesek szerint Bertrand Russel) egyszer csillagászati tárgyú előadást tartott. Arról beszélt, hogy a Föld a Nap körül kering, s a Nap pedig igen tág pályát jár be egy hatalmas kiterjedésű csillaghalmaz központja körül, amely éppen a mi naprendszerünk. Az előadás után egy idős hölgy felállt a terem végében, és azt mondta: “Mindaz, amit elmondott nekünk, szemenszedett hazugság. A világ valójában egy lapos korong, amelyet egy hatalmas teknősbéka tart.” A tudós fennsőbbséges mosollyal válaszolta: “És ugyan mi tartja azt a teknősbékát?” “Fiatalember, ön igen-igen intelligensnek hiszi magát. Tudja meg hát, hogy minden teknősbékát egy másik teknősbéka tart.”

Illusztráció: Tabula Peutingeriana / Ulrich Harsch Bibliotheca Augustana