Sajtóközlemény futott be a mailboxomba Kurt Vonnegut tegnapi születésnapja apropóján a GE ügynökségétől, amiben arról írtak: a pár éve elhunyt szerző a General Electric PR-munkatársaként szerzett inspirációt műveihez – többek között első regényéhez, a Gépzongorához. A közleményben leírtakat e felületen nem tudom használni, eszembe jutott viszont erről egy családi átverés, amit állítólag Kurt követett el a GE alkalmazottjaként Alex bácsikája ellen. A Charles J. Shields által írt Vonnegut-életrajzban olvasott esettel szőrmentén már e válogatásban is foglalkoztam, de most bepötyögöm a tipikusan vonneguti válasz teljes szövegét is.

A levél háttere: Vonnegut bácsikája olvasott egy cikket, amiben Kurt testvérének, a GE kutatóközpontjában dolgozó Bernardnak a munkájáról írtak. A saját fogalmazása szerint „icipicit büszke” Alex írt egy levelet a lapnak, hogy küldjék el neki a cikkben megjelent kép egy kópiáját; kéréséhez a költségek fedezésére egy dollárt is csatolt. A levél az újságtól a GE-hez, aztán az ott PR-osként dolgozó Kurthoz került, aki az alábbiakat válaszolta:

„Kedves Mr. Vonnegut!

Mr. Edward Themak, a Schenectady Gazette városi szerkesztője hozzám továbbította az Ön november 26-án kelt levelét.
Dr. Bernard Vonnegutnak, a General Electric munkatársának fényképe a mi irodánkból származik. Több kópia azonban nincs irattárunkban, a negatív pedig az Egyesült Államok Híradós Hadtestének a birtokában van. Azonkívül jobb dolgunk is akad, mint az önéhez hasonló piti ügyekkel foglalkozni.
Van egyéb fotónk a csóringer fizimiskájáról, és ha ráérek, elküldöm Önnek. De ne siettessen. Még hogy „icipicit büszke”! Röhögnöm kell. Vonnegut! Jó vicc! A mi cégünk csinált valakit az unokaöccséből, és ha úgy tetszik, egy szempillantás alatt kettéroppantjuk a gerincét! Hát fel ne kapja a vizet, ha nem kapja meg azt a képet jövő héten vagy azután.
Továbbá: egy dollár a General Electric Részvénytársaságnak olyan, mint a közmondásos fing a szélviharban. Mellékelten visszaküldjük. Ne szórja el egyetlen este.

Őszinte tisztelettel,
Guy Fawkes
Sajtóosztály
General News Bureau”

A pimasz válasz állítólag úgy felidegesítette a nagybácsit, hogy ügyvédhez fordult, de aztán valaki felvilágosította két dologról. Egyrészt hogy (a ma már szélesebb körben ismert) Guy Fawkes a 16-17. században élt, másrészt hogy a cégnél dolgozik még egy Vonnegut, méghozzá a propagandaosztályon. Alex ebből összerakta, ki lehetett a levél pimasz írója, és Kurt egyik írása szerint az esetet “elfogadta családi viccnek”, a másik visszaemlékezése szerint “sohasem bocsátott meg”. A szerző 1997-es Időomlás című regényében – ahol a levél másolatát is közli – arról is ír: bácsikája a levelet Bernardnak adta, ő pedig tőle kapta testvére halálos ágyán – négy nappal regénye lezárása előtt.

Illusztráció: Kurt Vonnegut