Mint arról korábban az Origo is beszámolt, az 1948-as amerikai választás előtti hónapokban gyakorlatilag minden közvélemény-kutatás a hivatalban lévő demokrata elnök, Harry S. Truman csúfos vereségét jósolta a republikánusok jelöltje, Thomas E. Dewey ellenében.

Ennek ellenére a demokrata jelölt végül kétmillió szavazattal győzött: mintegy 4,5 százalékkal több voksot kapott ellenfelénél. Utólagos elemzések szerint Truman az utolsó napokban tudott fordítani, egyesek szerint sikerét nagy mértékben köszönhette a mozikban vetített hatásos kampányfilmjének.

A választás estéjét Truman egy missouri hotelben töltötte, miközben a republikánusok óriási partit adtak. Állítólag csak néhány óránként kelt fel, és hallgatta meg a választásról szóló híreket a rádióban. Ezek a szavazatszámlálás elejétől az ő vezetéséről tudósítottak, a riporterek azonban mindig hozzátették, hogy az összes szavazat megszámolása kétségtelenül Dewey győzelmét hozza majd. E helyzetben nyomtatta ki az egyébként republikánus érzelmű Chicago Tribune másnapi szalagcímét, miszerint:

“DEWEY LEGYŐZTE TRUMANT”.

A lap visszaemlékezése szerint a kínos bakiban a megtévesztő közvélemény-kutatásokon kívül a nyomdászok sztrájkja is közrejátszott, aminek köszönhetően a lapot a megszokottnál előbb kellett nyomdába adni. A lapzárta közeledtével az újság úgy hozott döntést a szalagcímről, hogy a keleti partról még nagyon sok adat hiányzott.

A lapvezetés a választási eredmények előrejelzésében ritkán hibázó Arthur Sears Henning washingtoni elemzőre és tudósítóra bízta magát, ő pedig Dewey-t jelölte meg befutóként. Emellett például a Life magazin is Dewey győzelmére készült, olyannyira, hogy november elsején megjelent lapszámukban már “következő elnökként” írtak a republikánusok jelöltjéről:

dewey

Mire az első hírek megérkeztek a választás nem várt fordulatáról, már 150 ezer példány kész volt a Tribune következő lapszámából. Mivel a második kiadást már javították, a lap szerkesztői egy ideig joggal bízhattak abban, hogy az általuk gyorsan a közvélemény-kutatókra kent blamázs elfelejtődik.

Ez talán így is lett volna, ha Truman – aki legalább annyira becsülte a Tribune-t, mint a lap őt – két nap múlva, Washington felé menet nem kap a St. Louis-i pályaudvaron egy példányt az ellenfele győzelméről tudósító korai verzióból. Truman – nem kis kárörömmel az arcán – a magasba emelte a lapot, és a fotósok megörökítették a Tribune nagy tévedését az utókornak.

További emlékezetes sajtóbakik itt.