Az 5,5 méteres szíjhal tetemére egy tengerbiológiai intézet munkatársa bukkant búvárkodás közben, kilencméteres mélységben – írja az MTI. Jasmine Santana 15 ember segítségével vonszolta a partra a kígyószerű állat tetemét.

A szíjhalak csaknem ezer méteres mélységben élnek a nyílt tengeren, így ritkán látni őket. Akár 15 méteresre is megnőhetnek, és sokak szerint róluk születhettek a tengeri kígyókról szóló legendák a történelem folyamán.

Legalábbis már Alfred Edmund Brehm német zoológus is így írt róluk a 20. század elején keletkezett, Az állatok világa című híres könyvében:  “azt mondják, hogy a szattyinghal úgy úszik, hogy fejét és hátúszójának elejét kidugja a vízből. Sokan ezt a halat gyanusítják azzal, hogy ez volna a ‘tengeri kígyó’”.

A 20. század közepén íródott, Természettudományi koholmányok című munkájában Gaál István professzor azon szomorkodik, hogy “míg a mesés tulajdonsággal fölruházott mesebeli állatot a világ közvéleménye hosszú századokon át élő valóságnak fogadta el, a benne való ‘keserű csalódás’ utóbb olyan általános kétkedést váltott ki, hogy az igazi tengeri kígyókról  szóló leírásokat is koholtnak vélte, s föltűnően agyonhallgatta.”

Gaál beszámol a “hírhedt tengeri kígyók” néhány irodalmi megjelenéséről is: többek között Homérosz Iliászáról, valamint Olaus Magnus 16. századi könyvéről is. Utóbbi szerző arról ír: “a szörnyűséges állat tápláléka közönségesen szépiákból és tengeri rákokból telik ki, de olykor borjú-, birka-, sőt disznópecsenyére is étvágya támad. Ezeket természetesen a parton szerzi be. Nem ritka esetben végül emberhúsra is megéhezik s ilyenkor a matrózokat egyszerűen csak lekapja a hajóról és elnyeli.” “Arab tudósok” Gaál szerint arról is beszéltek, hogy az állat “hetven emberi nyelven beszél, de megérti a madarak és emlősök beszédét is“.

A most talált tetemből a tengerbiológiai intézet munkatársai szövetmintát vettek és egy videofelvétellel együtt elküldték tanulmányozásra a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i biológiai intézetének. A halat elássák a homokban, míg lebomlik, utána a csontvázat kiállítják.

Update | A Smithsonian blogja összegyűjtötte a tengeri szörnyek néhány középkori ábrázolását.