A náci vezér Nobel-békedíjra jelölését a Tormay-bejegyzés kapcsán hozta elő Miklós a Facebookon. Ha rákeresünk Hitler nevére a Nobel-adatbázisban, gyorsan kiderül: Adolf Hitler német kancellárt valóban jelölték a díjra 1939-ben, méghozzá a svéd parlament egy tagja, E.G.C. Brandt. A képviselői indoklásban csupán ennyi olvasható: Hitler a német nemzetiszocialista párt vezetőjeként érdemelne díjat.

A hivatalos Nobel lap egy cikkéből további részletek derülnek ki: eszerint E.G.C. Brandt valóban írt levelet, de nem gondolta komolyan Hitler jelölését – lépése egyfajta politikai hoaxként értelmezhető. A jelöléssel a harcos antifasiszta azok felé fogalmazott meg szatirikus kritikát, akik Neville Chamberlain brit miniszterelnököt ajánlották az az évi díjra (Chamberlain többek között Hitlerrel együtt írta alá a Csehszlovákiát feldaraboló müncheni egyezményt, amelytől a háború elkerülését várták 1938-ban).

Brandt levelében – amely ezen az oldalon svédül, ezen a blogon pedig angolul is elolvasható – Hitlert istenadta tehetségű szabadságharcosnak nevezte, és emlékeztette a bizottságot arra, hogy a “német nép nagy vezérének” “ragyogó békeszeretetét” bárki megismerheti Hitler népszerű művéből, a Mein Kampfból. Brandt írt azokról a svéd parlamenti képviselőkről is, akiknek sajnálatos módon nem esett le, hogy az európai béke megszületése nem Chamberlainnek, hanem Hitlernek köszönhető, és csakis a Führertől érdemes várni Európa és a világ lecsendesítését.

A képviselő levelét több lap is lehozta, ami az egész országot felbolydította – sokan ugyanis félreértették Brandt szavait. Voltak olyan náci szimpatizánsok, akik gratuláltak neki, és voltak, akiket felháborított Hitler ajnározása. Végül a politikus a jelölést februárban visszavonta.

Ez persze már nem sokat számított: őszre ugyanis már tombolt a háború, így abban az évben – sőt egészen 1944-ig – már nem adtak ki Nobel-békedíjat. Történetünkhöz közvetve kapcsolódik csak, de érdemes megemlíteni: nem kapott békedíjat a háború után a másik mészáros, Sztálin sem, hiába jelölték őt – visszavonás nélkül – két alkalommal is a címre.

És mi a helyzet Gertrude Stein ajánlásával?

Hitler Nobel-békedíjával kapcsolatban egy másik történetet is gyakran idéznek az interneten: ebben a zsidó származású amerikai írónő, Gertrude Stein lobbizik a náci vezér kitüntetése érdekében. A történet nem véletlenül népszerű bizonyos körökben: ha egy felvilágosult zsidó is úgy gondolta, hogy Hitlernek járt volna a kitüntetés, akkor az már sokatmondó – sugallja a sztori.

Stein politikai szerepléseit – különösen a francia bábkormánnyal való viszonyát – és világnézetét a mai napig vitatják a tengerentúlon. Ennek kitárgyalásába most nem mennék bele, mert messzire vezetne; nézzük most csak a Hitler Nobel-békedíjával kapcsolatos állításokat.

Az első egy 1934-es New York Times cikkig vezet vissza. Ebben Stein békedíjat követelt a Führernek, amiért az a zsidók, a demokraták és baloldaliak kiiktatásával mindennemű versengést és harcot megszüntetett Németországban. “Márpedig ez békét jelent” – nyilatkozta a lap újságírójának. E mondatok azonban – főként a riport teljes szövegét vizsgálva – inkább tekinthetők egyfajta ironikus és provokatív állításnak, mint komoly véleménynek – mutatnak rá irodalmárok és történészek.

Stein Hitler-rajongásának bizonygatása azonban nem ért véget halálával sem. A 90-es évek közepén a svéd Gustav Hendrikksen állt elő azzal, hogy Stein – több más értelmiségivel közösen – 1938-ban egy Hitler díjazása mellett kampányoló levelet írt. Ezt Hendrikksen állítása szerint onnan tudja, hogy ő maga is tagja volt annak a bizottságnak, amely a kérést finoman, de határozottan elutasította.

Ezt az állítást azonban több okból is érdemes távolságtartással kezelni – hívja fel a figyelmet Edward Burns. Egyrészt a Nobel-bizottság tagadja a levél létezését, másrészt úgy tűnik, Gustav Hendrikksen nem volt tagja a szóbanforgó bizottságnak. Más Stein-életrajzírók úgy gondolják, ha írt is ilyen levelet Stein, annak célja csakis valami Brandtéhez hasonló provokáció lehetett. Megint mások úgy vélik, Hendrikksent Arafat akkori Nobel-békedíja bosszantotta fel, és a zsidók önsorsrontásának igazolására találta ki az egész ügyet.

Hitler kitüntetése érdekében lobbizni 1938-ban egyébként már csak azért is butaság lett volna, mert a német vezér – egy őt bosszantó 1935-ös Nobel-békedíj miatt – 1937 januárjában megtiltotta minden német állampolgárnak, hogy átvegye a Nobel-díjat (így maradt le három német tudós is a díjazásról).

A történetre mindenesetre napjaink mémgyárosai is ráugrottak. Értelmezésükben Hitler így tombolt, amikor meghallotta, hogy elnyerte a Nobel-békedíjat.

Hitler is informed he has won the Nobel Peace Prize

Hitler is informed he has won the Nobel Peace Prize. Created by hitlerrantsparodies Clip From Downfall (Der Untergang) The Hitler Rants Parody’s Group http://www.youtube.com/group/hitlerrantsparodies Downfall Parodies Forum http://s1.zetaboards.com/downfallparodies

– A bejegyzés angol verziója: Was Adolf Hitler really nominated for the Nobel Peace Prize in 1939?

Fotó: Wikipédia / Das Bundesarchiv