A náci vezér Nobel-békedíjra jelölését a Tormay-bejegyzés kapcsán hozta elő Miklós a Facebookon. Ha rákeresünk Hitler nevére a Nobel-adatbázisban, gyorsan kiderül: Adolf Hitler német kancellárt valóban jelölték a díjra 1939-ben, méghozzá a svéd parlament egy tagja, E.G.C. Brandt. A képviselői indoklásban csupán ennyi olvasható: Hitler a német nemzetiszocialista párt vezetőjeként érdemelne díjat.

A hivatalos Nobel lap egy cikkéből további részletek derülnek ki: eszerint E.G.C. Brandt valóban írt levelet, de nem gondolta komolyan Hitler jelölését – lépése egyfajta politikai hoaxként értelmezhető. A jelöléssel a harcos antifasiszta azok felé fogalmazott meg szatirikus kritikát, akik Neville Chamberlain brit miniszterelnököt ajánlották az az évi díjra (Chamberlain többek között Hitlerrel együtt írta alá a Csehszlovákiát feldaraboló müncheni egyezményt, amelytől a háború elkerülését várták 1938-ban).

Brandt levelében – amely ezen az oldalon svédül, ezen a blogon pedig angolul is elolvasható – Hitlert istenadta tehetségű szabadságharcosnak nevezte, és emlékeztette a bizottságot arra, hogy a “német nép nagy vezérének” “ragyogó békeszeretetét” bárki megismerheti Hitler népszerű művéből, a Mein Kampfból. Brandt írt azokról a svéd parlamenti képviselőkről is, akiknek sajnálatos módon nem esett le, hogy az európai béke megszületése nem Chamberlainnek, hanem Hitlernek köszönhető, és csakis a Führertől érdemes várni Európa és a világ lecsendesítését.

A képviselő levelét több lap is lehozta, ami az egész országot felbolydította – sokan ugyanis félreértették Brandt szavait. Voltak olyan náci szimpatizánsok, akik gratuláltak neki, és voltak, akiket felháborított Hitler ajnározása. Végül a politikus a jelölést februárban visszavonta.

Ez persze már nem sokat számított: őszre ugyanis már tombolt a háború, így abban az évben – sőt egészen 1944-ig – már nem adtak ki Nobel-békedíjat. Történetünkhöz közvetve kapcsolódik csak, de érdemes megemlíteni: nem kapott békedíjat a háború után a másik mészáros, Sztálin sem, hiába jelölték őt – visszavonás nélkül – két alkalommal is a címre.

És mi a helyzet Gertrude Stein ajánlásával?

Hitler Nobel-békedíjával kapcsolatban egy másik történetet is gyakran idéznek az interneten: ebben a zsidó származású amerikai írónő, Gertrude Stein lobbizik a náci vezér kitüntetése érdekében. A történet nem véletlenül népszerű bizonyos körökben: ha egy felvilágosult zsidó is úgy gondolta, hogy Hitlernek járt volna a kitüntetés, akkor az már sokatmondó – sugallja a sztori.

Stein politikai szerepléseit – különösen a francia bábkormánnyal való viszonyát – és világnézetét a mai napig vitatják a tengerentúlon. Ennek kitárgyalásába most nem mennék bele, mert messzire vezetne; nézzük most csak a Hitler Nobel-békedíjával kapcsolatos állításokat.

Az első egy 1934-es New York Times cikkig vezet vissza. Ebben Stein békedíjat követelt a Führernek, amiért az a zsidók, a demokraták és baloldaliak kiiktatásával mindennemű versengést és harcot megszüntetett Németországban. “Márpedig ez békét jelent” – nyilatkozta a lap újságírójának. E mondatok azonban – főként a riport teljes szövegét vizsgálva – inkább tekinthetők egyfajta ironikus és provokatív állításnak, mint komoly véleménynek – mutatnak rá irodalmárok és történészek.

Stein Hitler-rajongásának bizonygatása azonban nem ért véget halálával sem. A 90-es évek közepén a svéd Gustav Hendrikksen állt elő azzal, hogy Stein – több más értelmiségivel közösen – 1938-ban egy Hitler díjazása mellett kampányoló levelet írt. Ezt Hendrikksen állítása szerint onnan tudja, hogy ő maga is tagja volt annak a bizottságnak, amely a kérést finoman, de határozottan elutasította.

Ezt az állítást azonban több okból is érdemes távolságtartással kezelni – hívja fel a figyelmet Edward Burns. Egyrészt a Nobel-bizottság tagadja a levél létezését, másrészt úgy tűnik, Gustav Hendrikksen nem volt tagja a szóbanforgó bizottságnak. Más Stein-életrajzírók úgy gondolják, ha írt is ilyen levelet Stein, annak célja csakis valami Brandtéhez hasonló provokáció lehetett. Megint mások úgy vélik, Hendrikksent Arafat akkori Nobel-békedíja bosszantotta fel, és a zsidók önsorsrontásának igazolására találta ki az egész ügyet.

Hitler kitüntetése érdekében lobbizni 1938-ban egyébként már csak azért is butaság lett volna, mert a német vezér – egy őt bosszantó 1935-ös Nobel-békedíj miatt – 1937 januárjában megtiltotta minden német állampolgárnak, hogy átvegye a Nobel-díjat (így maradt le három német tudós is a díjazásról).

A történetre mindenesetre napjaink mémgyárosai is ráugrottak. Értelmezésükben Hitler így tombolt, amikor meghallotta, hogy elnyerte a Nobel-békedíjat.

– A bejegyzés angol verziója: Was Adolf Hitler really nominated for the Nobel Peace Prize in 1939?

Fotó: Wikipédia / Das Bundesarchiv