Mint a szalma lángja, vagy a lavina, úgy terjed annak a híre, hogy a sok rádio /csak igy rádio/ az oka ennek a mostani igenis bőséges esőzéseknek. Mikor először hallottuk, megmosolyogtuk; pedig megdöbbenünk és mondhatnám, tehetetlenül állunk ezzel a tévhittel szemben s talán gyökeresen megcáfolni és egyúttal végét is vetni csak egy tartós jó idő fogja” – kezdődik a Magyar Rádió Újság 1926 júliusi cikke.

A lap szerint egyesek az antennák sokaságának, mások az adóállomások által kibocsátott elektromágneses hullámoknak tulajdonították az akkoriban tapasztalt “abnormális időjárást”. Pedig – így Zakariás János, a cikk szerzője – “a csapadék, eső, hó, harmat, dér állandó keringésben van földünkön. A folyók, tavak, tengerek s minden, ami él, elpárologtatja nedvességét, hogy eső stb. alakjában újra visszakerüljön földünkre és előről kezdje körfolyamatát. (…) Elképzelni is nehéz azt az energiamennyiséget, ami ennek a körfolyamnak a fentartásához kell. Óriási energiák kellenek a párologtatáshoz, a felhők mozgatásához …

Mily kicsiny energiát képvisel a mi 2 Kw-os adónk, mennyit az összes európai adók együttvéve az amerikai adóállomások szám- és energiamennyiségéhez képest! Hiszen ott cca. 70.000 adóállomás működik több ezer kilowatt energiával. És mindez mi ahhoz az energiához képest, ami egyetlen záporhoz szükséges vízmennyiségnek oly magasban való fölemeléséhez kell! Ez a nagy rádióforgalom pedig nem máról-holnapra, hanem évek sora óta fejlődött Amerikában a mai számokig s azért mégis vetnek, aratnak és be is takarítanak minden évben, ugy mint ezelőtt“.

Zakariás szerint a rádió okolása az abnormális időjárásért nemcsak “nevetségesen együgyű”, de “nem is méltó a mai kor gyermekéhez, mely a rádiót, a haladás e csodás alkotását ajándékba kapta.”

Fotó: MTI Archívum