Az alábbi 11 pontot egy alapfokú játékvezetői tanfolyam résztvevői számára összeállított anyagból válogattam össze. Ha további kérdésetek lenne, írjátok meg a kommentek között – a három legérdekesebb szitura Kassai Viktor játékvezető válaszol nekünk. Update: időközben meg is történt, a hozzászólások között olvashatjátok válaszát.

1. tévhit: Ha nem pattan fel a labda a sáros földről, mehetünk haza…

Tévhit, hogy a pálya minőségét a labda leejtésével és felpattanásának magasságával kell tesztelni. A játéktér alkalmasságának vizsgálatára nincs olyan szabály, amely megmondja, meddig kell felpattannia a labdának. A játéktér ellenőrzését a bíró saját belátása szerint végzi, sárba dobálással ma már senki sem operál. Az őskorban, ha egy játékvezető azt akarta, hogy ne legyen meccs, megkereste a legnagyobb pocsolyát és fél méterről beleejtette a labdát. Ha pedig éppen azt akarta bizonyítani, hogy a pálya alkalmas a játékra, akkor egy száraz helyen vállmagasságból tesztelte a talajt.

2. tévhit: Két labda van a pályán. Állítsd már meg a játékot!

Tévhit, hogy azonnal meg kell szakítani a játékot, ha egy még egy labda kerül a pályára. Erre csak akkor van szükség, ha a második labda zavarja a játékot.

3. tévhit: Nem les! Hátrafelé ment a labda.

Tévhit, hogy ha a labda hátrafelé ment, akkor nem lehet les. Egy játékos ugyanis akkor van lesen, “ha közelebb van az ellenfél kapuvonalához, mint a labda és az utolsó előtti ellenfél”. Ebből pedig az következik, hogyha hátrafelé gurul a labda, de a támadó a labda elrúgásának pillanatában a labda előtt volt, akkor lehet lesen. Ezt az ellenkező oldalról is megközelíthetjük: hiába rúgják a labdát egy beadásnál előre, ha a játékos az elrúgáskor a labda vonala mögött volt, akkor nem lehet lesen még akkor sem, ha előrefut a beadásra.

4. tévhit: A 16-os vonalán volt a buktatás, nem tizenegyes az!

Ha éppen a 16-os vonalon történt a szabálytalanság, az ugyanolyan 11-es, mintha belül történt volna. A játéktéren ugyanis a vonalak ahhoz a területhez tartoznak, amelyet határolnak. Magyarul: ha az oldalvonalon/alapvonalon történik egy szabálytalanság, akkor az még a játéktéren belül történt. Ugyanígy ha a büntetőterület vonalán történik egy szabálytalanság, akkor 11-est kell ítélni.

5. tévhit: Ha tizenegyes, akkor sárga is!

Nem igaz, hogy minden esetben, ha büntetőrúgást ítél a játékvezető, akkor sárga (vagy piros) lap is kötelezően jár – a szabályokban nincs erre való utalás. Nem igaz az sem, hogy egy szabálysértésért nem lehet dupla büntetést (például kiállítás + büntetőrúgás) alkalmazni.

6. tévhit: Tizenegyesnél nem lehet cselezni

Egy büntetőrúgásnál a nekifutás alatt az ellenfél megtévesztésére irányuló cselezés megengedett, a bíróknak csak abban az esetben kell közbeavatkozniuk, ha a cselezés a nekifutás befejezését követően történik. Ebben az esetben a sportszerűtlenül cselező játékosnak sárga lap jár. Néhány példa megengedett és tiltott cselekre: Neymar 11-esei 0:37-nél, 0:47-nél, 1:02-nél, 2:00-nál és 2:10-nél a jelenlegi szabályok szerint sportszerűtlenek. A brazil egy idő után már nem is rúgott ilyen 11-eseket, mert a szabály változott időközben. Ez a Messi 11-es is sportszerűtlennek számít, és mivel ekkor már érvényben volt az új szabály, sárgát is kapott érte. Ez a cselezés 3:45-nél viszont teljesen sportszerű és megengedett.

YouTube

No Description

7. tévhit: Ez nem kezezés! A labda ment a kézhez, nem fordítva!

Egyes esetekben a kezezésért nemhogy sárga lap nem jár, de le sem kell fújni. A bíró csak akkor avatkozik közbe, ha a játékos SZÁNDÉKOSAN kezezett. Ha a kézzel érintés nem tekinthető szándékosnak, megy tovább a játék. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma, hogy a kéz megy-e a labdához, vagy a labda megy-e a kézhez. Ha a játékos például oldalsó középtartásban tartja a kezét (vagy a sorfalban egymásba karolnak), és a labda nekimegy a kezéhez, akkor az szándékos kezezés, és büntetni kell. Ha egy játékos keze futás közben természetes mozgással véletlenül hozzáér az egyenetlen talajon felpattanó labdának, akkor a kéz ment a labdához, mégsem történt szándékosság, így büntetni sem szabad. A kezezés szándékosságának nem egyértelmű kritériuma az sem, hogy a kéz le van-e szorítva. Lehet test mellé szorított kézzel is szándékosan megjátszani a labdát, például ha a testet az odaszorított kézzel együtt mozgatjuk. Ugyanígy lehet a lendülettől elmozduló kéznek és a labdának is nem szándékos találkozása.

8. tévhit: Szándékosan ért kézzel a labdához?! Sárga lap!!!

Tévhit, hogy a labda kezezéséért mindig sárga lap jár. Nem kell például büntetni, ha a játékos egy nézőtéri sípszót hallva fogta meg a labdát, ezt ugyanis külső zavaró hatásnak kell tekinteni. Ilyenkor a bíró megszakítja a játékot és a mérkőzés labdaejtéssel folytatódik. A kamu hivatkozás viszont nem segít: a bíró ugyanis csak akkor nézi el a tévedést, ha ő maga is hallotta a sípszót a nézőtérről.

9. tévhit: Utolsó emberként szabálytalankodott. Kiállítás!!!

A kiállítás kritériuma nem az, hogy a szabálysértést a védő „utolsó emberként” kövesse el, hanem hogy szabálysértésével nyilvánvaló gólhelyzetet akadályozzon meg. Ha a védő a kapuvonalnál a szögletzászló közelében szabálytalankodik, akkor ő ezt „utolsó emberként” követte el, mégsem akadályozott meg nyilvánvaló gólhelyzetet, ezért nem kell kiállítani. Azonban az is lehet, hogy egy védő úgy akadályoz meg nyilvánvaló gólhelyzetet, hogy van egy mezőnyjátékos-társa, aki közelebb van nála a kapuvonalhoz, de nincs esélye a beavatkozásra. Ilyenkor nem „utolsó emberként” szabálytalankodott, de nyilvánvaló gólhelyzetet akadályozott meg, ezért ki kell állítani.

10. tévhit: Hazaadta! Szabadrúgás!

Nem minden esetben tiltott a labdát a saját kapusunknak hazaadni. Közvetett szabadrúgás csak akkor jár az ellenfél javára, ha a kapus a saját büntetőterületén belül ”kézzel érinti a labdát, amit csapattársa szándékosan hozzárúgott”. A három lényeges momentum tehát, hogy 1) a kapus kézzel érinti, 2) a csapattárs szándékosan rúgja haza, 3) és rúgja (tehát például a térddel és az felett hazaadott labdát meg lehet fogni). Büntetendő azonban a fejjel, mellel, térddel való hazaadás akkor, ha ezt a játékos kizárólag azért teszi, hogy a szabályt kijátssza. Ez esetben a játékos sportszerűtlen magatartásban vétkes, amiért neki sárga lap, az ellenfélnek pedig közvetett szabadrúgás jár.

11. tévhit: Egy csere miatt plusz fél perc, egy hordágyas ápolás miatt plusz egy perc a hosszabbítás a mérkőzés végén.

Hibás az a felfogás, hogy a félidők végén az időbeszámítást úgy kell meghatározni, hogy játékoscserénként fél percet, hordágyas ápolásonként egy percet kell adni a bírónak a játékidőhöz. Irányelvek ugyan vannak, de az elvesztegetett idő hosszát minden kötöttség nélkül a bíró határozza meg.

Ha valamit nem értetek, tegyétek fel a kérdéseteket a kommentek között, háromra választ is kapunk.

Fotó: sxc.hu