Jean-Michel Chaumont egy ATTAC-os brosúrát lapozva szúrta ki az alábbi mondatot:

„Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala szerint az 1990-es évek során csak Délkelet-Ázsiában háromszor annyi áldozata volt a prostitúciós nőkereskedelemnek, mint az afrikai rabszolgakereskedelemnek a maga egész története alatt: négy évszázad 11 és fél millió áldozatával szemben egy évtized alatt 33 millió.”

Hogy jobban lássuk a torzulást, röviden kiemelem a kulcsadatokat:

[90-es évek | Délkelet-Ázsia | 33 millió | prostitúciós nőkereskedelem]

Mivel a 33 milliós délkelet-ázsiai szám Chaumont-t is meglepte, nyomozni kezdett a források után (kihúzással és dőlttel kiemelve mutatom a főbb állítások változását):

– Az állítást Chaumont megtalálja Az erőszak lexikonában (Dictionnaire de la violence), ahol a szerző Pino Arlacchira, az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala igazgatójára hivatkozik. Az állítás ebben a lexikonban még ugyanúgy néz ki:

[90-es évek | Délkelet-Ázsia | 33 millió | prostitúciós nőkereskedelem]

– Ezután Chaumont tovább keres, míg az egymásra hivatkozó tanulmányok sorát visszafejtve eljut Jenna Shearer Demir tanulmányáig: itt a 33 millió már a délkelet-ázsiai modern rabszolgakereskedelemre vonatkozik, nem pedig a prostitúciós nőkereskedelemre.

[90-es évek | Délkelet-Ázsia | 33 millió | prostitúciós nőkereskedelem modern rabszolgakereskedelem]

– Mivel tanulmányában Demir egy 2000-es jelentésre hivatkozik, Chaumont tovább kutat. Kiderül, hogy ez a jelentés egy nyolcoldalas, bibliográfiai hivatkozások és szerző nélküli brosúra, amit a United States Committee for Refugees and Immigrants adott ki. A szövegben így idézik Arlacchit: “négy évszázad alatt mintegy 11,5 millió négert kényszerítettek rabszolgaságba; úgy lehet azonban, hogy csupán a legutóbbi évtized során több mint 30 millió nő és gyerek válhatott a szexuális kizsákmányolás, illetve az ún. feketegazdaság munkaerő-forrásait biztosító emberkereskedelem áldozatává.” Látható, hogy e brosúrában a 33 milliós szám eredetileg 30 millió volt, az áldozatok köre pedig jóval szélesebb.

[90-es évek | Délkelet-Ázsia világ (?) | 33 millió 30 millió | prostitúciós nőkereskedelem szexuális kizsákmányolás, illetve az ún. feketegazdaság munkaerő-forrásait biztosító emberkereskedelem]

– Arlacchi Rabszolgák – Az új emberkereskedelem című könyvéből az is kiderül: a Délkelet-Ázsia megjelölés sem stimmel, mivel az általa idézett kutatás egész Ázsiára vonatkozik, sőt, még a 90-es évek sem, hiszen az 1970-től 2000-ig tartó 30 évre vonatkozik a becslés.

[90-es évek 1970-2000 | Délkelet-Ázsia Ázsia | 33 millió 30 millió | szexuális rabszolgaságra szánt nők és gyermekek]

– Arlacchi hivatkozásán továbbhaladva Chaumont egy 1997-es cikket talál. Ebben azt írják: “A helyzetet kritikusan tanulmányozó megfigyelők úgy taksálják, az 1970-es évek eleje óta nagyjából 30 millió nő és gyerek esett az emberhús-kereskedők tevékenységének áldozatául. Sokuk Thaiföldről, a Fülöp-szigetekről és más ázsiai országokból jön.” Tehát sokuk – nem pedig mindenki, és még csak nem is a többség.

[90-es évek 1970-2000 | Délkelet-Ázsia világ | 33 millió 30 millió | prostitúciós nőkereskedelem emberkereskedők női és gyermekáldozatai]

Látható tehát, hogy az ősforráshoz érkezve gyakorlatilag minden állítást kihúzhatunk. A legfontosabb kihúzás azonban még hátravan: a forrás egy tudományosan megalapozott felmérés helyett egy 1997-es újságcikkben hivatkozott, forrás nélküli, pontosabban ki nem fejtett becslés.

Chaumont szerint az efféle torzítások használata az általa pszeudo-szakértőknek nevezett mozgalmi aktivistáknak köszönhető, akiknek fő céljuk a meghamisított számokkal nyomást gyakorolni a hatóságokra. Tevékenységüknek sokszor – mint az a fenti példában is látható – valós tudósok is áldozatul esnek, aminek köszönhetően egy idő után az állítás tényként rögzül. Chaumont szerint azok a „szakértők”, akik efféle adatbecslésekkel támogatnak egy-egy mozgalmat, felelőtlenül cselekszenek, és ártanak az általuk védett ügyek hitelének – olvasható a 2000-ben.

Illusztráció: acf.hhs.gov