Az interneten terjedő szöveg:

“Számtalan szívet szorongató kép kering nap mint nap a hírportálokon, blogokon és közösségi oldalakon koldusokról, akiknek ölében egy kisbaba, vagy kisgyerek alszik. Kevés ennél szomorúbb látvány van, s sokan nyilván épp a gyermek jelenléte miatt adnak alamizsnát a szegény anyának. De van itt egy nagy kérdés? Vajon miért alszik MINDIG a baba? A válasz egyszerre megdöbbentő és felháborító… Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:

A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy – a tájékozottabbak – feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.

Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán… Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.

Miért alszik mindig? – lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a kicsit bámulva. A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést. A nő felnéz, és azt motyogja: – Kopj le! Miért alszik mindig?- kiabálom most már.

Valaki ráteszi a vállamra a kezét. Egy öreg ember néz rám helytelenítően: – Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa? Kivesz némi aprót a zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy. Biztos vagyok benne, hogy jópár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.

Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem járt iskolába. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban. Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket alkoholista családoktól. – De miért alszanak mindig? – kérdezem. A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: – Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak. (…)” (A szöveg folytatása itt.)

A szöveg eredetéről: nem magyar eset

Amit a fenti írással kapcsolatban legelőször érdemes megjegyezni: bár a neten legnépszerűbb verzió elején van egy link, ami egy angol nyelvű cikkre mutat, csak a magyar szöveget olvasva nem derül ki egyértelműen az eset helyszíne. Már csak azért sem, mert a fordító lecsupaszította az eredeti szöveget, kiszedve például azokat a részeket, amikből megtudhatnánk, hogy ukrajnai történetről van szó (Kijev), és hozzátett olyanokat, amik a magyar verziót erősíthetik (“Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel” az “I called a friend” helyett). A cikkhez illusztrációnak használt egyik kép pedig Bangkokban készült, 2011 májusában.

A sztorit nekem is többen elküldték már februárban, akkor még főleg angolul terjedt. Angol nyelvterületen ennek a facebookos bejegyzésnek a lefordítását követően lett nagyon népszerű; a posztot azóta több, mint 173 ezren osztották meg. Erre a bejegyzésre hivatkozik például a CNN civil újságírók cikkeit ellenőrzés nélkül közlő szájtjának anyaga is (tehát nem a CNN, ahogy több helyen olvasható).

A “droggal altatásról”: nehezen ellenőrizhető, de esetenként igazolódik a gyanú

Ami az írásban bemutatott gyakorlatot illeti, a Hoax or Fact elemzése szerint bizonyos helyeken létező jelenség. A cikkben a New York Times IHT Rendezvous című blogjának 2012-es bejegyzésére hivatkoznak, amelyben a gyerekekkel kapcsolatos délkelet-ázsiai koldusmódszerekről értekeznek. A blog említést tesz bekábított csecsemőkről is, igaz, a megszólaltatott szakértő erről csupán folyamatosan felbukkanó szóbeszédként beszél.

Egy 2011 decemberi híradásból viszont az derül ki, hogy az indiai Bangalore-ban a helyi rendőrség 300, drogok segítségével koldulásra kényszerített kisgyereket szabadított ki fogva tartóik markából; több mint harmaduk három éven aluli volt. A híradás szerint a kábítószerrel kezelt gyermekek még két nappal kiszabadításuk után is aludtak.

Nem csak a koldulással, és nem is elsősorban csecsemőkkel kapcsolatos, de az UNICEF európai gyermekkereskedelemmel foglalkozó tanulmányából kiderül, hogy a kereskedők esetenként alkoholt itatnak, kábítószereket vagy nyugtatót adnak be gyermek áldozataiknak annak érdekében, hogy ne legyen gondjuk velük.

A New York Times blogjának szerzője segélyszervezetekre hivatkozva azt tanácsolja, bármennyire is vérzik a szívünk, Ázsiában járva ne adjunk pénzt kisgyermek koldusoknak, mert ezzel csak azt érjük el, hogy szüleik azt gondolják: kifizetődőbb őket az utcán tartani, mint az iskolában. Szervezett koldultatás esetén pedig a koldusmaffiát erősítjük hitében, hogy gyerekekkel pénzt keresni jó üzlet.

koldus3

Mit lehet tenni?

Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja is hallott már arról szóló történeteket, hogy altatózzák, nyugtatózzák a gyerekeket, “de soha senki nem tud erről biztosat, ahhoz be kellene vinni a gyerekeket, megvizsgálni, amire nem szokott sor kerülni” – írja levelében.

Kérdésemre, hogy mi történhet, ha a fenti cikken felháborodva valaki bejelentést tenne egy kisgyermekes koldust látva, Herczog Mária így válaszolt: “ha valaki bejelenti a gyerekkel koldulást, elvileg a gyermekjólétinek, gyámhivatalnak vizsgálatot kellene indítania, és ha szükséges, átmeneti gondozásba venni a gyereket. Ez előfordul, de nem gyakori, nem nagyon izgat sajnos senkit”.

“Európai gyakorlatban is sok a kelet-európai gyerekkel kolduló nő, az ugyancsak városi legenda szerint egy részük ‘bérgyerek’, nem a sajátjuk. A brüsszeli Nord vasútállomáson is rendszeresen látok kiterjedt, vélelmezhetően román roma családokat, rengeteg kisgyerekkel, életvitelszerűen ott laknak, és nem történik semmi, pedig már többször szóltunk” – írja.

A gyerekkoldusokról, az altatáson túl

“A kolduló gyerekekkel kapcsolatosan többféle kérdés is felmerül” – írja egy korábbi cikkében Herczog Mária. “Az első: hogyan kerültek az adott helyre, a szüleikkel vagy valamilyen gyerekkereskedelemnek, gyerekrablásnak tekinthető tevékenység következtében? A következő kérdés: amennyiben a szüleikkel érkeztek, úgy legális vagy illegális a tartózkodás, ha pedig egyedül koldulnak, azt a szülők tudtával, kényszer hatására vagy éppen közösen teszik? Valamennyi esetben felmerül a gyerekek jogainak megsértése, ez bántalmazásnak, elhanyagolásnak minősül, mivel nyilvánvalóan nem szolgálja a gyerekek fejlődési szükségleteit” – írja.

Írásában megemlíti, hogy a gyermekkoldulás kapcsán vita folyik arról, be kellene-e tiltani, illetve milyen eszközökkel lehet kezelni. Több nemzetközi szervezet, például a GRETA egyetértene a teljes tiltással, azzal érvelve, hogy ez módot adna a hatóságoknak annak kivizsgálására, az érintett felnőttek és gyerekek milyen módon kerültek e helyzetbe, áldozatai-e kizsákmányolásnak.

A gyermekjogi bizottság Herczog szavai szerint azt képviseli, hogy “a gyerek felnevelése, megfelelő gondozása elsősorban a szülők feladata, de az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia ahhoz, hogy erre képesek legyenek, támogatással, szolgáltatással. Kizárólag anyagi, szociális okokból nem szabad a gyereket elszakítani a szüleitől. A koldulás gyerekkel önmagában szintén nem lehet ok, de vizsgálni kell a körülményeket, és a lehetséges megoldásokat, mielőtt hatósági intézkedés történik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy támogatandó a koldulás. Más kérdés a bérkoldultatás, a gyerek számára ártalmas tevékenység.”

További olvasnivaló:

– REFERENCE GUIDE ON PROTECTING THE RIGHTS OF CHILD VICTIMS OF TRAFFICKING IN EUROPE

Fotó: UNICEF illetve Ronn aka “Blue” Aldaman/flickr.com