“Ilyen heroikus alapossággal kevesen dokumentálták a forradalom budapesti eseményeit, helyszíneit, szereplőit” – mutatja be Nagyot a Fortepan blogja. Nagy Gyula 1956-ban a MÁV Tervezőintézetnél dolgozott, kezdetben mint statikus segédtervező, később mint műszaki fényképész és fotólabor vezető. Szenvedélyes amatőr fotós volt, akit ritkán lehetett csak egy fényképezőgéppel látni. Legtöbbször ugyanis kettővel járt, ahogy a forradalom napjaiban is tette, egy hivatali és egy saját géppel fotózott.

Végignézve Nagy 56-os képeit, a Köztársaság téri kazamaták utáni kutatás pillanataira bukkantam. Legendavadászat című könyvünkben Litván György, Tulipán Anna és Gosztonyi Péter történészek munkái alapján mi is megpróbáltuk rekonstruálni a Köztársaság téren történteket. Röviden megismételve az ott leírtakat: a pártszék ostroma után hatalmas ásatások kezdődtek a Köztársaság téren, a tér alatt sejtett ÁVH-s kazamaták után kutatva. Eleinte csak kéziszerszámokkal, később még napokig erőgépekkel túrták a tér különböző pontjait, de hiába. Egyes gödrökkel tíz méter mélyre is hatoltak, de semmit nem találtak.

A tömeg azonban ragaszkodott a tévképzethez: jól esett a szimbolikus ellenségre a mélybe rejtőző, remegő férgekként gondolni. Mindez – amellett, hogy megőrültek érte a nyugati tudósítók és főleg fotóriporterek – arra is jó volt, hogy útjára indítson egy legendát. Eleinte csak afféle patkánylyukról, menekülési útvonalról beszéltek, későbbi értelmezések szerint azonban a kazamatákban sötét dolgok (kínzások, vallatások, gyilkosságok is talán) is folytak.

Fotók: fortepan.hu

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!