Vajon ez az olvasói levél lenne a legendás csengetős mozik ötletadója? Vagy a “kettesben a moziban” jeligére író miskolci néző csupán egy máshol látott gyakorlatot szeretett volna meghonosíttatni Miskolcon is? Erre nem tudom a választ, de ami 1920-ban Miskolc városában vágyálom volt, az Török András Budapest könyv című útikalauza szerint a harmincas években már bevett gyakorlat volt a pesti mozikban.

csengetos_mozi

Könyvében Török az ekkortájt üzemelő Décsi mozit – a Művész ősét – említette olyan helyként, ahol nem sokkal az előadás vége előtt csengetéssel jelezték a pároknak, hogy ideje kibontakozni egymás karjaiból. A szerző később egy hármas interjúban is szóba hozta a csengetős mozikat:

Annak idején Schiffer Pál filmrendezőtől hallottam egy történetet, aki idős édesapját próbálta elcipelni a Művész moziba. Az édesapja azt mondta, ő oda nem megy, mert az csengetős mozi. Ezen tulajdonképpen a szerelmespárok moziját értette, ahol a film vége előtt mindig csengettek, hogy „most akkor tessék szétrebbenni”, mert fölgyújtják a villanyt. Ebben a moziban kifejezetten kétszemélyes székeket használtak”.

Deák László egy írásában – szüleit idézve – a Csokonait is e mozik közé sorolta:

“Ugyanígy érthetetlen okból nem látogattuk a Népszínház utcai Csokonait, amit szüleink csengős mozinak hívtak.”

A gyakorlat születésének idejét nem sikerült felkutatnom, viszont Burget Lajos Retró szótára szerint a szünetekre és a film végére figyelmeztető kódrendszer a mozik 1949-es államosításáig működött bizonyos filmszínházakban extra szolgáltatásként.

Fotó: sxc.hu