Az állításnak a The New Yorker News Desk blogja járt utána, megállapítva, hogy a sztori inkább egy felturbózott mítosz, és még csak az sem biztos, hogy Thatcher tisztelői terjesztették el.

A történet röviden: a fiatal Thatcher – akkor még Margaret Roberts néven – 1947-es diplomázását követően ételkémikusként dolgozott a J. Lyons & Company-nél, és – egyes verziók szerint ő, más verziók szerint a kutatócsoportja – fejlesztette ki a fagyi tálalásának egyszerű módját, az úgynevezett soft-serve módszert.

A News Desk bloggere megemlíti, hogy a források többsége megegyezik abban, hogy a soft-serve alapjait az Egyesült Államokban fektették le, méghozzá körülbelül egy évtizeddel azelőtt, hogy Thatcher a J. Lyons-hoz érkezett volna, és a negyvenes évekbeli brit kutatások is amerikai mintán, gépeken és franchise-on alapultak. Vagyis – ahogy azt Steve Tillyer csavarosfagyi-szakíró (höhö) írja – a brit csavaros fagyi története az Egyesült Államokban kezdődött.

A Thatcher szerepét túlértékelő legenda okai után kutatva a News Desk megállapítja: bár a történetnek pozitív értelmezése is van (brit találmány, amely egy később teljesen más terepen bizonyító nagysághoz kapcsolható), az anekdota nem egyszer politikai felhangokkal körítve bukkan fel. A rivális brit baloldal ugyanis ezt a “sikertörténetet” egyfajta politikai metaforaként így értelmezte: Thatchernek köszönhetjük a csavaros fagyit, ami levegő adagolásával a minőséget csökkentette, a profitot viszont növelte.