A ma guillotine néven ismert lefejezőszerkezet nem francia találmány: az eszköz először a középkorban jelent meg, bár első alkalmazásának pontos ideje tisztázatlan. Ismeretes egy korai említése a nyugat-yorkshire-i Halifax városából, amely legkésőbb 1280-ra megszerezte a pallosjogot. A halifaxi bitónak nevezett alkotmány ottani használatát először 1286-ban örökítették meg írásban, s hasonló gépezetet ábrázol a „Murcod Ballagh kivégzése az írországi Merton közelében, 1307” aláírású metszet is – olvasható a Feltalálósdi című könyvben.

Érdekes módon Joseph Guillotin úgy keveredett bele a gyilkológép véres történetébe, hogy emberséges cselekedetet próbált végrehajtani. Megbecsült orvosként több kormányzati testületbe is bekerült, majd tagja lett a francia forradalom első napjaiban megalakult alkotmányozó nemzetgyűlésnek. Ott tette meg javaslatát a halálbüntetésről folytatott bizottsági vita során, amely azt tartalmazta, hogy „a bűnösnek fejét kell venni, ami kizárólag egy egyszerű gépezettel fog elvégeztetni”. Ez azonban nem a kivégzés támogatására tett kísérlet volt, Guillotin ugyanis ellenezte a halálbüntetést. Csakhogy mert az ettől még nagyon is létezett, azt javasolta, legyen a kivégzés olyan emberséges és fájdalommentes, amennyire csak lehet.

Az ötletet a halifaxi bitó, valamint a Mannaia nevû olasz masina adta nekik. Az elsõ valóságos guillotine-t Antoine Louis tervezte, és a német Tobias Schmidt csembalóépítõ készítette, és elõször 1792. április 25-én használták. A gépet kezdetben „Louisette”-nek vagy „Louison”-nak nevezték, de a név nem ragadt meg a köztudatban. Ami addigra mindenki fejében megragadt, egy királypárti pamfletben megjelent gúnydal volt, amely szilárdan Guillotin nevéhez kötötte az eszközt.

Kicsivel később már mindenki egyszerûen csak guillotine-ként ismerte a kivégzõeszközt. A terror idején Guillotint nem zaklatták – derül ki Hahner Péter 100 történelmi tévhit könyvéből, tehát nem igaz az a legenda, hogy a “feltalálót” a “saját” gépével végezték ki. Tiszteletre méltó orvosként később vezető szerepet játszott a himlőoltás elterjesztésében, haláláig elnöke volt az Orvostudomány Akadémikus Társaságának, sőt egy alkalommal még a pápa is fogadta.

Az emberséges gondolkodású doktor 1814-ben halt meg. Több krónikás szerint vigasztalhatatlan volt amiatt, ami szándék nélkül létrehozott életművének nevezett. Franciaországban az utolsó guillotine-os kivégzést 1977 szeptemberében hajtották végre.