Az Ulysses megjelenése után Joyce 1923-ban új regénybe kezdett, amelyen aztán több mint másfél évtizeden át dolgozott. A Finnegan ébredése című mű írása idején – ahogy arról a korabeli MTI is beszámolt 1932 októberében – Joyce látása már olyan gyenge volt, hogy “müveit diktálni kénytelen és a beérkezett kefelevonatokat felesége olvassa fel. Egyébként Joyce egyik legkedvesebb szórakozása a regényeinek részletei után készült gramofonfelvételek hallgatása”.

Joyce egyik írnoka néhány alkalommal Samuel Beckett ír drámaíró volt. Egy anekdota szerint az egyik ilyen diktálás során valaki kopogott az ajtón, mire Joyce így szólt: “Jöjjön be!” (“Come in!”). A nagyothalló Beckett a kopogást nem, csak Joyce invitálását hallotta meg, amit szépen bele is írt a kéziratba. Később Joyce visszaolvastatta vele az ominózus részletet, és felfedezte az oda nem illő felszólítást, de végül nem húzatta ki Beckettel, ezzel is utat engedve a véletlennek művészetében.

A kopogós anekdota Richard Ellman híres Joyce-biográfiájában is megjelenik, Ellmann állítólag Beckett-től hallotta. A történet kapcsán Hugh B. Staples idézi Nathan Halper egy 1966-os írását, amelyben Halper arról elmélkedik, hogy a “Come in” felszólító módú alakja nem jelenik meg a Finnegan ébredése című mű azon részeiben, amit Joyce Beckettnek diktált.

Staples szerint igaz ugyan, hogy a “Come in” nem szerepel e részekben, ez azonban önmagában nem jelenti, hogy az anekdota ne lehetne hiteles. Talált ugyanis más hasonlóan érdekes, oda nem illő szavakat, amik alátámaszthatják Becket verzióját. Mint például egy “What’s that”-et itt

finnegan1

… és ugyanebben a szakaszban további félrehallásokat (lásd aláhúzva: “Fools stop” (Full stop); “Punct.” (Period – Punkt-G); “Sammy, call on.” (semi-colon), továbbá egy “A space”-t egy oldallal arrébb).