A tavalyi paralimpia alatt nagy népszerűségnek örvendett egy történet, amely arról számolt be, hogy egy versenyző bukása után kilenc paralimpikon összekapaszkodott és együtt sétált át a célvonalon. A sztoriról akkor kiderült: valami hasonló 1976-ban valóban megtörtént, de csak részben volt igaz (részletek itt olvashatók).

Most a “normál” sport kapott hasonló támogatást és több ezer megosztást az internetezőktől, egy újabb példatörténet formájában. A kicsit érdekes nyelvezetű szöveg így szól:

Csak a győzelem számít? Egészen biztos vagy ebben?

anayaNagyon keveset beszélnek erről… December 2.–án egy baszk atléta Iván Fernández Anaya egy nemzetközi versenyen vett részt Navarre, Burlada városában. Második volt, lemaradva néhány méterrel Abel Mutai mögött aki bronzérmes volt a Londoni Olimpián a 3000 méteres akadályfutásban. Ahogy a célegyenesbe értek, meglátta a kenyai futót -a verseny egyértelmű győztesét- aki tévedésből megállt 10 méterrel a célvonal előtt, mert azt hitte, hogy áthaladt már felette.

Fernández Anaya gyorsan felzárkózott, de ahelyett hogy kihasználta volna Mutai tévedését és elszáguldva mellette egy valószínűtlen győzelmet arasson, inkább mögötte maradt, és mutogatással elvezette a kenyait a célig és hagyta elsőként átlépni.

Ivan Fernandez Anaya egy tehetséges 24 éves baszk futó aki előtt nagy jövő áll a verseny után azt nyilatkozta, „Még ha el is mondták volna, hogy ha megnyerem a versenyt akkor helyet kapok a spanyol csapatban az Európai Bajnokságokra, akkor sem cselekedtem volna másként. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb nevet szereztem magamnak azzal, hogy azt tettem amit, mintha megnyertem volna a versenyt. Fontos dolog ez a mai világban, látva azt ahogy a dolgok vannak a körökben, a fociban, az atlétikában, a társadalomban, a politikában, ahol szinte semmi sem számít, az őszinteség egy ilyen példája jól jön.”

Az interview elején azt mondta: „Sajnálatos, hogy szinte semmit sem mondtak erről a gesztusról. ez szégyen. Véleményem szerint jó lenne a gyerekeknek ezt elmagyarázni, hogy megtanulják, hogy a sport az nem az amit a TV-ben látnak, nem csak agresszív rúgásokból, bekiabálásokból, és az ellenfélnek a középső ujjunk felmutatásából áll…”

Mint az alábbi videón látható, az eset valóban megtörtént. Hogy “nagyon kevesen beszélnek erről“? Hát, egy burladai terepfutó verseny híre ritkán jut el a televíziók híradóiba. A közösségi média azonban gondoskodott erről, és utólag emelt szobrot az atlétának. Ennek köszönhetően a decemberi verseny híre január közepén néhány lapba is eljutott, volt, amelyik egyenesen a Lance Armstrong és Manti Te’o botrányok ellenpéldájaként üdvözölte Anaya gesztusát. És – ahogy látom – Anaya Facebook-profiljának néhány magyar ismerőse is lett az utóbbi napokban.