A Gyermek- és házi mesék című kétkötetes mű előszavában a szerzők úgy fogalmaztak: „saját erőnkből semmit nem tettünk hozzá, a mese egyetlen vonását vagy körülményét sem szépítettük meg, hanem úgy adtuk tovább a tartalmát, ahogy mi megkaptuk”. A közhiedelemmel ellentétben a testvérek nem népmeséket gyűjtöttek, legalábbis nem abban az értelemben, hogy a nép egyszerű gyermekei által szájról szájra adott történeteket írtak volna le, hanem a polgári családokban, szalonokban, ismerőseik és barátaik körében hallott sztorikat jegyezték föl – olvasható a HVG cikkében.

google_doodle_grimm

A gyűjtők már maguk is finomítottak a történeteken (például a Piroska és a farkas francia elődjében szó sem volt happy endről), az utókor pedig folytatta a hagyományt. Nem mindig a kegyetlenségek – mint a kemencében égetés (a Jancsi és Juliska boszorkánya) vagy az izzó vascipőben táncoltatás (Hófehérke mostohája) – sértették az aktuális ízlésvilágot, hanem az erkölcsi tartalom is. A magas toronyban zártan nevelkedő gyönyörű lány, az Aranyhajként is ismert Rapunzel például a szelídített variánsban véletlenül maga árulja el a mostohának, hogy a királyfi meg szokta őt látogatni. Az eredetiben viszont egyre szűkebb ruhája és gömbölyödő hasa jelzi, hogy a királyfival nem csak beszélgetni szoktak – derül ki a HVG cikkéből.

piroska_google

Miután a gyűjtemény első kiadásai nem nagyon fogytak, a Grimm testvérek egy kifejezetten gyermekek számára összeállított ötvenes mesecsokorral rukkoltak elő. Ebből már kimaradtak az olyan horrormesék, mint például a Három felcser meséje, amiben a felcserek azzal büszkélkednek, hogy bármely testrészt vissza tudnak varrni. Ezt bizonyítandó egyikük a kezét, a másik a szemét, a harmadik a szívét teszi ki egy tálra, hogy majd reggel visszarakják, ám a szolgáló figyelmetlenségéből a macska elfogyasztja a felcserek szerveit. A pótlásukra odatett disznószívet, macskaszemet és egy éppen fölakasztott tolvaj levágott kezét másnap ugyan tényleg visszavarrják a csodafelcserek, csakhogy a tolvajkéz lopni akar, a disznószívű sárban hempereg, a macskaszemű pedig nem lát rendesen.