1936-ban Hamburgban hatalmas tömeg fogadta a német haditengerészet hajójának vízre bocsátását. Az eseményt náci karlendítéssel üdvözlő jelenlévők közül egyvalakinek azonban a karja lent maradt. A kép csak 1991-ben került nyilvánosságra, a Die Zeit közölte. Itt talált rá a fotóra Irene Eckler, aki szerint a felvétel édesapját, August Landmessert ábrázolja. Irene 1996-ben könyvet írt családja történetéből, amiből kiderül: August 1931-ben lépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, ahonnan 1935-ben kizárták, mivel zsidó nőt vett feleségül. “Fajgyalázás” miatt börtönben is ült, szabadulása után besorozták, és valószínűleg a háborúban hunyt el – olvasható a Múlt-kor portálon.

august_landmesser_1936

Eredetileg szemlének szántam ezt a bejegyzést, de aztán ide-oda ugrálva a különböző források között kiderült: Landmesser beazonosítása sem vita nélküli – az interneten más is bejelentkezett a fotón látható férfi leszármazottjaként. Wolfgang Wegert egy kétnyelvű családi honlapon közli a maga verzióját: szerinte a kép nem Landmessert ábrázolja, hanem apját, Gustavot – aki szintén a Blohm & Voss-nál dolgozott akkoriban. Wegert idézi Simone Erpel történészt is, aki szerint Landmesser ugyan fogolyként valóban dolgozott 1939-ben a Blom & Woss-nál, arra azonban nincs bizonyíték, hogy a kép készültekor – vagyis 1936-ban – is alkalmazott lett volna. Wolfgang Wegert saját verziója erősítésére megjegyzi: apja ismerőseitől úgy hallotta, Gustav vallási meggyőződésből (keresztény volt) soha nem emelte karját szalutálásra, sőt ha valaki Heil Hitlerrel üdvözölte, mindig jónapottal köszönt vissza.

Nem akarok ítélkezni egyik verzióról sem, ezt mindenki megteheti a két család által prezentált bizonyítékok és fotók alapján. Gustav Wegertről csak tizenkét évvel későbbi képet közölt a család (balra, a balszélen), azon valamivel idősebbnek látszik, így nehéz az összehasonlítás. August Landmesserről korabeli fotók is vannak, egy két évvel későbbi, 1938-as képen (jobbra) ő viszont meg éppen hogy fiatalabbnak látszik az 1936-os fotó ellenállójánál (középen).

1936

A Washington Post blogja a történetet mindenesetre azok közé az interneten újra és újra megtalált történelmi kincsekhez sorolja, amik kortól függetlenül képesek példát mutatni az emberiségnek. Ezen talán a fenti dilemma sem változtat.