Egészség

2012. november 05. hétfő | Szerző: marinov

24

Meddig él a lefejezett ember?

Tudatánál marad-e valaki, ha levágják a fejét, és ha igen, mennyi ideig? – a kérdésre amatőr és nem annyira amatőr tudósok keresték a választ évtizedeken át.


Kísérletek a 19. századból

A kérdés már 1812-ben felvetődött egy francia pszichológus, Julian Jean Cesar Legallois fejében, de az éles tesztre csak 1857-ben került sor, amikor is Charles Éduard Brown-Séquard neurológus egy levágott kutyafejet próbált véradagolással életben tartani – írja Elephants On Acid című könyvében Alex Boese. Leírása szerint ez pár percre sikerült is neki, de aztán az állat nagy kínok között kimúlt.

Kudarca nem kedvetlenítette el követőit, sőt pár évtized múlva Jean-Baptiste Vincent Laborde már emberen próbálta bizonyítani az értelem létezését fejlevágás után. Laborde egy Campi nevű elítélt törzsétől megfosztott fejét próbálta friss vérrel életre kelteni, kísérlete azonban kudarcot vallott. Bukását a lenyakazás és a fej laborba szállítása között eltelt hosszú időre fogta, ezért újabb tesztalanyt kért. A szintén gyilkos Gagny feje már jóval gyorsabban, kivégzése után hét perccel érkezett házhoz. Nyaki ütőerét egy élő kutya ütőeréhez csatlakoztatva Laborda egy darabig “életben” tartotta a fejet, de a kivégzett férfit így sem tudta tudatára ébreszteni.

Vele egy időben a hasonlóan mániákus Paul Loye házi guillotine-t állított fel Sorbonne-i laborjában, hogy kutyák százainak lenyakazásával próbálja beírni magát a tudomány nagykönyvébe. De neki is csak annyit sikerült megállapítania, hogy bár a száj és az orrlyukak még percekig mozoghatnak, a lefejezett alanyok tudata szinte a nyakazás pillanatában megszűnik.

1905-ben Gabriel Beaurieux férkőzött egy Launguille nevű elítélt fejének közelébe, hogy – legalábbis leírása szerint – megállapítsa: a lefejezett ajkai és szemhéjai 5-6 másodpercig mozogtak, sőt nevét hallva szemei két alkalommal is jeleztek.

Mit mond a modern tudomány?

A New Scientist nem természetes halálokat összehasonlító cikke szerint a nyakazás következtében a halálozás különösen gyorsan bekövetkezik, gyakorlatilag abban a pillanatban, ahogy az agyat elválasztjuk a törzstől; tudatát az áldozat körülbelül 2-3 másodpercen belül veszíti el. Engedékenyebb források szerint ez akár 10, vagy 15 másodperc is lehet, ennyi idő után veszti el eszméletét az áldozat.

Vannak persze olyan élőlények, amelyek jó eséllyel túlélhetik lefejezésüket, és olyanok is, amelyek alapvetően nem, de egy-egy példányuknak valahogy mégis összejön (lásd a jobboldali képet).

Legutóbb holland tudósok fejeztek le patkányokat, megállapítva: az eszméletvesztés 4 másodperc, a halál pedig 17 másodperc múlva állt be. Találtak viszont e kísérletben valami olyasmit, amire ők sem számítottak: körülbelül egy perccel a nyakazás után újra jelentkezett egy pármásodperces aktivitás az állatok agyában, amit ők a halál agyhullámának neveztek el.

Életben tartás mesterséges eszközökkel

Érdemes megemlékezni a fentieken túl azokról az állatkísérletekről is, amelyekben különböző segédeszközökkel hosszabbították meg a szerencsétlen alanyok életét (szenvedését).

Ezek egyike Szergej Brukonyenko szovjet tudós kísérlete, amely során – véralvadásgátló szerek és egy primitív szív-tüdő szerkezet segítségével – sikerült egy levágott kutyafejet három órán túl “élve” tartani.

A szovjet tudomány élenjárását igazoló mutatványt egy 1928-as nemzetközi tudóstalálkozón is prezentálták, bemutatva azt is, ahogy a fej különböző hang- és fényhatásokra reagált – sőt még egy darab sajtot is lenyelt.

A kísérlet a nagy ír drámaíró, George Bernard Shaw figyelmét is felkeltette. 1929-ben arról írt a Berliner Tageblattban: a tudománynak így kéne biztosítania, hogy öreg és betegeskedő tudósai hosszú időn át hasznos segítői lehessenek az emberiségnek.

Nyílt levelében egy nagy előadótermet vizionált, lelkes hallgatókkal, akik mesterségesen életben tartott professzorfejeket hallgatnak. Sőt, az irodalmi Nobel-díjas szerző ennél is továbbment:  azon is elgondolkodott, hogy egy ilyen technika segítségével ő maga is hosszú időn át diktálhatna mesterdarabokat.

A lefejezett kalóz, aki még futni is tudott

Az átlagembereket persze már jóval a tudomány érdeklődése előtt foglalkoztatta a fejnélküliség kérdése. Legendák, mítoszok tucatjait lehetne sorolni a fejnélküli lovas legendájától a fejnélküli motoros rémmeséjéig, ezek azonban inkább visszatérő szellemek, mint éppen elhunyt emberek történeteit elevenítik fel.

A fenti jelenséghez leginkább Klaus Störtebeker története passzol, akinek állítólag 1401-ben vették fejét. A legenda úgy tartja: a német kalóz kivégzése előtt azt kérte, hogy kegyelmezzenek meg minden olyan emberének, aki előtt fej nélkül el tud futni. Störtebeker féltucat (más verziók szerint tucatnyi, illetve 11) embere előtt futott el fejvétele után, de azért csak ennyi előtt, mert a hóhér galád módon elgáncsolta – írja Werner Bartens Orvosi tévhitek lexikona című könyvében, hozzátéve: ilyen mutatványra az ember agyától elválasztott teste természetesen nem képes.

De hogy ettől függetlenül a legenda vége is meglegyen: a hamburgi hatalmasságok végül nem tartották meg szavukat, és mindegyik kalózt kivégeztették (sőt utána még a velük szemtelenkedő hóhért is), így hiábavaló volt Störtebeker fejvesztett futása. Ha kíváncsiak vagytok, miként árnyalja a klasszikus Störtebeker-képet az NDR pár évvel ezelőtti dokumentumfilmje, a Wikin erről is olvashattok.

A Störtebeker-történetnek egyébként egy 21. századi felvonása is van – a kalóz feltételezett koponyája 2010 januárjában eltűnt a hamburgi múzeumból. Az ellopott állítólagos maradványokat 1878-ban fedezték fel a hamburgi kikötő átépítésekor, annak a helynek a közelében, ahol régen a tengeri banditákat kivégezték, majd fejüket karóra tűzve közszemlére tették. A múzeum 2004-ben ugyan megpróbálta azonosítani a koponyát Störtebeker leszármazottainak DNS-mintái alapján, de kudarcot vallottak – adta hírül 2010-ben az MTI. A múzeum weblapjáról az is kiderül: a koponyát 2011 márciusában a rendőrség megtalálta és visszaszolgáltatta a múzeumnak.

A bejegyzés angol verziója: DO PEOPLE REALLY STAY CONSCIOUS AFTER BEING DECAPITATED?


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




24 hozzászólás ehhez: Meddig él a lefejezett ember?

  1. Cat says:

    Elképesztő barbarizmus.

  2. Cat says:

    Emerson
    ” Megértem, hogy mai fejjel, mikor a kutyák baldachinos ágyat és az emberitől jobb minőségű kaját kapnak, valamint kutyakozmetikushoz járatják őket, nehéz az akkori kort megérteni, de akkoriban a korcs (mert így hívták) ette a maradékot és ő szolgálta az embert, nem pedig fordítva. ”

    A hamis dilemma tipikus példája.

  3. Rubicon says:

    “Emerson :
    2012. november 07. szerda – 08:06 ”

    Lehet félreértem, de Mengele tényleg nem találta fel.

  4. Emerson says:

    Cat: Valóban túlzásba estem, de azért egy lefejezést (ami az orvostudomány fejlődését szolgálja) állatkínzásnak, az azt végző tudóst pszichopatának nevezni ugyancsak erős túlzás. Ráadásul kijelenteni, hogy nincs gyakorlati haszna.

    Amit régről írtam pedig szerintem megállja a helyét, akkor valóban a kutya (meg a ló, meg az öszvér meg a macska) szolgálta az embert, amikor pedig már nem vált hasznára a lóból lett lókolbász a kutyát és a macskát itt Európában tudtommal nem nagyon ettük meg, de a lényeg, hogy nem volt túl nagy értékük azoknak sem.

    Aki pedig így felháborodik (állatkínzás, szörnyeteg, stb.) okkal feltételezem, hogy személyes érintettség miatt vonódik ilyen erőteljesen bele érzelmileg.

    Rubicon: Háborús bűnösöknek ritkán tulajdonítanak bármilyen felfedezést, de azt elismerték, hogy nagy szerepe volt az abortusz felfedezésében, tökéletesítésében és elterjedésében, ami akkoriban még illegális volt, ezért az orvosi etika nem engedte az ezirányú kísérleteket. De keress rá Google-n. Egyesek az abortusz atyjának tartják őt.

    Mintha ma Észak-Korea klónhadsereget gyártana, majd később leverné őket valamelyik nagyhatalom. Függetlenül mindentől, hatalmas tudományos előrelépést jelentene (még ha a világ démonizálná is őket), mivel jelenlegi képmutató világunk nem engedi az emberi klónozást.

  5. Byzon says:

    Emerson! Igazából az én tudtom szerint is keversz te valamit… Egyrészt a művi terhességmegszakítással már az ókorban is foglalkoztak, ahogy pl Hippokratész eredeti esküje is tartalmazza azon kitételt, mely szerint “hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához” (a modern, rövidített eskü szövegéből néhány egyéb mellett természetesen ez a kitétel is kimarad), ahogy szankcionálták már Hammurapi törvényei is, stb.
    A náci kutató orvosok valóban kerestek egy hatékony módszert az emberek végleges sterilizálására műtéti beavatkozás nélkül. Mondom sterilizálására és nem elsődlegesen már folyamatban lévő terhesség megszakítására! Ezen kísérletek konkrét tudományos értéke erősen megkérdőjelezhető (kemikáliák adagolásával, illetve a férfiak vagy kisfiúk külső nemi szerveinek szélsőséges mérvű röntgen besugárzásával, de vagy végleges megnyomorodást, vagy (gyakrabban) rövid időn belül bekövetkező szélsőséges roncsolódásból fakadó halált értek csupán el). A kísérletek célja egy eljövő német birodalom alsóbb rendű népcsoportjai (szlávok, magyarok, románok, latinok, stb) felhasználhatósága (rabszolgamunka) a népességmérték kézben tartásával, vagyis hogy annyi kiszolgáló szerepkörű ember szülessen, amennyire éppen német uraiknak/úrnőiknek momentán szüksége van.
    Megjegyzendő, hogy dr Josef Mengele kutatásai azonban nem ebben a témakörben folytak! Még csak nem is sterilizációs kísérleteket folytatott. Az ő érdeklődése elsősorban a fizikai torzulások, illetve az ikerkutatás irányába tolódott. Utóbbit ő is demográfiai célzattal végezte, nevezetesen a felsőbbrendű, árja faj népességszámának drasztikus, gyors növelését elérendő. Mivel sem kísérlete alanyait nem válogatta meg megfelelően (gyakorta nem ikreket, csak nagyon hasonlóan kinéző testvéreket vizsgált), illetve a kutatási normái is távol estek a józan érvekkel alátámaszthatótól, nyugodtan kijelenthető: az aushwitzi orvos tudományos értelemben zéró értékű munkásságot tudhat magának, ha nem nézzük az esetleges pszichológiai munkákat elméjéről és erkölcsiségéről, de aligha gondolhattál erre.
    Összességében: dr Josef Mengelének semmi köze a világon az abortusz kutatáshoz és egyéb területeken sem ért el eredményeket. Volt olyan náci orvos, aki (morálisan védhetetlen kísérletek közben) valami keveset esetleg felmutatott, de az nem ő. Mellesleg azok is indokolatlanok, mindenképpen elérte volna a tudomány 4-5 évvel később, főképp, hogy a háború alatt amúgy is felhasználhatatlanok. Összességében azért ne keverjük tehát ide a nácikat, az orvostudomány fejlődéséhez nem nagyon tettek hozzá lényegében semmit. Ők a hadászati technikák terén alkottak csak nagyot. :)

  6. Zero says:

    Giulio:

    A cikk végén említett mesterségesen életben tartott kutyafej (bár én úgy tudom, hogy nem Szergej Bukonyenko, hanem Vlagyimir Delikhov volt az illető), sok egyéb hasonlóan morbid kísérlet mellett konkrétan megteremtette az orvosi transzplantáció tudományát, ami emberek tömegeinek életét menti meg.

    Úgy általánosságban megjegyzem, hogy amikor egy tudományos kutatás esetében felteszed a kérdést, hogy “mire jó ez?”, akkor általában nem a tudós a hülye.

  7. Adele says:

    Nem érdekel hogy tudományos okból tette ezt egy szerencsétlen kutyával vagy mert már a kutya volt beteg, öreg stb… Ez felháborító!

  8. Thoreau says:

    Emerson, hogyne gyorsulna. Mivel világítunk ma? Ledekkel. Előtte vagy 10 évig kompakt fénycsövekkel, előtte mondjuk 60-80 évig izzólámpákkal, előtte néhány száz évig petróleum lámpával, előtte ezer évekig fáklyákkal…. gyorsulunk bizony.
    Az autó 100 éve nem fejlődött? Lehet, de vajon egy római vagy honfoglalás kori szekér mennyiben különbözött az 1800-as években használtaktól? Az a római kovács vagy bognár simán megjavítaná az Eszterházyak díszes szekerét. A száz, vagy ötven vagy akár húsz évvel ezelőtti szerelő meg csak nézné a mai autók technikáját, hozzászólni nemigen tudna….

  9. Zooooo says:

    Adele: A tudományt pedig nem érdekli, hogy te ezen felhávorodsz.
    De azért kiváncsi lennék, ha a te rokonod egy kutyákon kikísérletezett módszerrel tartanák életben, akkor mennyire tartanád felháborítónak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom