Magyarország koronáját és a koronázási ékszereket 1790 óta rövid megszakításokkal Budán, a várban őrizte a koronaőrség; az ékszerekkel az Ausztriával való szakításig nemigen foglalkozott a közvélemény – olvasható Hermann Róbert rubiconos cikkében. I. Ferenc József 1848 decemberi császári trónra lépése után viszont gyorsan pletykálni kezdtek arról, hogy a magyar koronát ellopták és az új uralkodót a nemzet tudta nélkül akarják királlyá koronázni. Noha az országgyűlés küldöttsége gyorsan meggyőződött arról, hogy a korona a helyén van, a koronázás kérdése továbbra is izgatta a nép fantáziáját – írja Zsupos.

Miután nyilvánvaló lett, hogy el kell hagyni a fővárost, Kossuth személyesen rendelkezett a korona Debrecenbe szállításáról. Itt őrizték öt hónapig, majd 1849 júniusában visszakerült a fővárosba, ahonnan aztán július végén a menekülésre kényszerített magyar csapatok magukkal vitték, majd valahol elásták.

A császári és királyi hatóságok már 1849 őszén bizottságot küldtek ki a korona felkutatására, a több éven át tartó kutatások azonban nem jártak eredménnyel.

1853 májusában aztán jelentkezett Wargha István, az 1848-as magyar külügyminisztérium volt titkára, és felajánlotta segítségét Johann Kempen von Fichtenstamm rendőrminiszternek. Wargha leírása szerint véletlenül találkozott Londonban egy Szűcs nevű honvédtiszttel, aki elmondása szerint jelen volt a korona elrejtésénél, és ő árulta el neki a rejtekhelyet. Mivel azonban a visszaemlékezések szerint ilyen nevű ember az elásáskor nem volt jelen, Zsupos szerint valószínűbb, hogy a Londonban Kossuth Lajossal is találkozó Wargha a volt kormányzótól, vagy valamelyik munkatársától szerezte meg a rejtekhely rejtjeles leírását és a feloldó kulcsot.

Azidőtájt igen sok mendemonda keringett a korona hollétéről, így a keresők – mivel a Duna áradása miatt Orsovánál épp nem tudtak kutatni – az újabb ásatások előtt megpróbáltak minden egyéb helyszínt kizárni. Mivel a korona 1849-ben öt hónapig Debrecenben volt, felmerült annak lehetősége is, hogy esetleg ott rejtették el. Ezek a kutatások azonban nem vezettek eredményre, és a koronát végül 1853 szeptemberében Wargha segítségével találták meg, Orsovánál.

A helyszínt az 1970-es években a Vaskapu-erőmű építése során elárasztották, joggal állapította meg Hermann Róbert, hogy „a kései utód némi hálával gondolhat Wargha Istvánra és Titus Kargerre <hadbíró százados, aki 1849-ben Orsova környékén a kutatást vezette>, hiszen ha közreműködésük révén nem kerülnek elő a koronázási ékszerek, akkor alighanem örökre le kellett volna mondanunk róluk”.

További részletek és dokumentumok a debreceni kutatásokról.