Emlékeztek még a bemutatóra, amikor egy fekete emberekből álló törzset csodálhattak meg a pesti állatkert látogatói? Hát ez a nézőcsalogató furcsaság semmi ahhoz a PR-kampányhoz képest, amit a 19. század első harmadában, a Niagara vízesésnél mutattak be. Mert míg az állatkerti embershow-ra – mely az önkéntes résztvevőknek semmilyen kárt nem okozott – tekinthetünk egyfajta korabeli etnográfiai ismeretterjesztőre, addig a niagarás akció – a kiagyalók extra profitján kívül – semmit nem hozott, csak ártatlan állatok halálát.

Az ötletgazda William Forsyth volt, egyike azoknak a vízesés vonzerejére építő vállalkozóknak, akik az üzleti siker érdekében semmitől nem riadtak vissza. Forsyth társaival vett egy Michigan névre hallgató, leselejtezett hajót, kidekorálta kalózhajóvá, majd meghirdette, hogy 1827. szeptember 8-án mindenféle “vérengző vadállattal” megtömve útjára engedi a vízesés irányába.

A mutatványra ezerszámra jöttek az érdeklődők, akiknek a helyszínen kisebb csalással kellett szembesülniük: az előzetesen meghirdetett párducok, vadmacskák és farkasok helyett egy bölény, két kisméretű medve, két mosómedve, egy kutya és egy liba kapott helyet a halálhajón (más források két rókát, tizenöt libát és egy sast is említenek). Aki akarta, még a hajóra is felmehetett, hogy a kilövés előtt körbenézzen a megkötözött állatok között.

A Michigan hat órakor indult végső útjára, ami a zuhatagig tartott: ott a hajó teste megnyílt, és ellepte a víz. A két medve valahogy kiúszott a Kecske szigetre (később befogták őket), a megkötözött vagy kalitkában felrakott állatok azonban elpusztultak – kivéve egy libát. Az összegyűlt embertömeg elismerő tapsviharral köszöntötte a produkciót.

A mutatványt 1831-ben meg akarták ismételni egy 9 éves gőzössel (akkor már állatok nélkül), de a hajó hosszú időre fennakadt a sziklákon – a közönség pedig csalódottan hazaballagott.

(A címlapos illusztráción egy harmadik hajó, a Caroline leesését láthatjátok.)