Nem teniszről fog szólni a bejegyzés, ezért nem kell messzire szaladniuk azoknak, akiket nem érdekel a sport. Csak az apropója az: az a pillanat, amikor Gyokovics ma kora délután a meccsben maradásért szervált, és 30-40-nél, Nadal meccslabdájánál valaki közbekiabált. Gyokovics mozdulata megtört, idegesen felnézett, majd új pattogtatásba kezdett (a videón egy percnél látható a jelenet). “Bazmeg, ez kettőshibát fog ütni” – villant fel bennem, és úgy is lett. Gyokovics rontott, a trófea Nadalé lett, az egy éven belüli Grand Slam lehetősége pedig elszállt. 

Persze a meccs nem ezen a bekiabáláson és kettős hibán múlt, de erről és a megérzésemről jutott eszembe egy korábban olvasott történet. Malcolm Gladwell mesélt Ösztönösen című könyvében egy Vic Braden nevű teniszedzőről, aki észrevette: már a labda feldobásakor felismeri, ha egy játékos kettős hibát vét szerváláskor. Mindegy, hogy női vagy férfi, ismert vagy ismeretlen játékosról, élőben vagy a tévében nézett meccsről van szó.

Könyvében Malcolm Gladwell azt fejtegette, mi lehet ennek a tudásnak a kiváltója. „Mit láttam? Fekszem az ágyban, és egyfolytában ezen gondolkodom. Hogyan csinálom? Nem tudom. Annyit törtem ezen a fejemet, hogy teljesen az idegeimre ment. Valósággal kínzott. Újra meg újra átgondoltam, és próbáltam rájönni. Elakadt a mozdulatuk? Léptek egyet feleslegesen? Megpattintották a labdát, máshogy ütötték meg, ami megváltoztatta a mozgását?” – idézi Gladwell a teniszszakembert.

A szerző végül oda lyukad ki, hogy a hatodik érzéken alapuló gyors helyzetfelismerés és ítéletalkotás elménk zárt ajtaja mögött zajlik. Braden megpróbált rájönni „jövőbelátó” képessége titkára, de nem sikerült neki. Márpedig a mai világ megköveteli, hogy döntéseinket megindokoljuk és feltárjuk mögöttes okait – mutat rá Gladwell. Vagyis ha azt mondjuk, hogy gondolunk valamit, rögtön azt is fel kell tárnunk, miért gondoljuk úgy.

Ösztönösen című könyvében Gladwell úgy érvel: ez a hozzáállás téves, és ha megtanuljuk, hogyan fejleszthetjük döntéseink minőségét, el kell fogadnunk a pillanat tört része alatti döntések és elemzések titokzatosságát. Tisztelnünk kell a tényt, hogy léteznek olyan döntések és helyzetmegítélések, amelyeket nem tudunk racionális alapra helyezni, mégis néha jobb eredményekre vezetnek.

A teniszezők sem tudják mindig, mit miért és hogyan tesznek

És még egy kicsit Bradennél és a teniszezők példájánál maradva: a szakember hosszú évekig igyekezett minél több világklasszis teniszjátékossal beszélni. Feltette nekik a kérdést, hogyan és miért játszanak úgy, ahogy játszanak, és a válaszokból az derült ki, hogy sokszor még a játékosok sem tudják.

Braden videóra vette a teniszezők mozgását, aztán a mozdulatokat digitalizálta és képkockákra bontotta, hogy tudományos pontossággal meg tudja állapítani többek között, hány fokos szögben fordítja el Pete Sampras a vállát, ha a pálya másik végébe üt fonákkal. Andre Agassi egy tenyeresének képsorát például a végletekig egyszerűsítve elemezte: a játékos testét csontvázként ábrázolta, hogy az ütés minden mozdulatában látsszon, és mérhető legyen, testének mely ízülete milyen munkát végez. Gladwell szerint ez a videó tökéletes illusztrációja annak, hogy képtelenek vagyunk leírni, hogyan viselkedünk egy adott pillanatban.

Szinte minden profi azt mondja, hogy tenyeres ütésnél csuklóból csavar, ‘nyes’ az ütővel. De mit látunk a felvételeken: a játékosok szinte soha nem fordítják el a csuklójukat tenyeres ütéskor. Csak jóval a labda elütése után mozdul be a csukló. A játékos azt hiszi, hogy elütéskor mozdul, de nem, csak jóval az ütés után. Hogyan lehetséges, hogy ennyi ember ebben a tévhitben van?” – teszi fel a kérdést Braden.

Nem azt mondom, hogy a fent leírtak igazak és hinni kell bennük (Gladwell inspiráló szerző, de állításaival vitatkozni legalább olyan divat lett a tengerentúlon, mint őt olvasni), csak azt, hogy a mai kettős hibáról ez jutott eszembe. Az viszont nagyon is érdekelne, hogy ti mit gondoltok az ösztönös és azonnali döntésekről.