Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: – Hiszel Istenben?
Diák: – Teljes mértékben, uram.
Prof: – Jó-e Isten?
Diák: – Természetesen.
Prof: – Mindenható-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat.
Prof: – Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – Jó-e Sátán?
Diák: – Nem.
Prof: – Honnan származik Sátán?
Diák: – Istentől?
Prof: – Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: – Igen.
Prof: – A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: – Igen.
Prof: – És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: – Igen.
Prof: – Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
Prof: – Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: – Igen, uram.
Prof: – Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel.
Prof: – A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: – Nem uram, attól tartok nem.
Prof: – És mégis hiszel benne?
Diák: – Igen.
Prof: – A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: – Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
Prof: – Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.
Diák: – Professzor úr, kérdezhetek valamit?
Prof: – Persze, kérdezz csak.
Diák: – Professzor úr, létezik-e a hő?
Prof: – Igen.
Diák: – És létezik-e a hideg?
Prof: – Igen.
Diák: – Nem, uram, téved! Nem létezik!
Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
Diák: – Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák: – És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: – Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: – Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: – Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: – Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: – Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: – Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
Prof: – Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: – Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
A professzor megrázza a fejét.
Diák: – Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák: – És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: – Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: – Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: – Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: – Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt.

A történet nem valós, legalábbis a párbeszéd egyetlen Einsteinről szóló önéletrajzi könyvben sem szerepel, és az elhangzottak nem tükrözik a tudós vallási nézeteit – írja a Snopes. A tudós gyerekkorában volt ugyan egy rövid, rajongóan vallásos időszak, de aztán hamar fellázadt ellene.

Einstein sajátos vallásossága

Ahogyan arról például itt olvashattok, Albert Einstein így írt vallásosságáról: “Természetesen hazugság az, amit vallásos meggyőződésemről egyesek írnak, s ezt a hazugságot újra meg újra megismétlik. Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el.” Ugyanígy nem szerette azonban azt sem, ha az ateisták nézeteik alátámasztására őt idézgették, a fanatikus ateistákat pedig olyan “szerencsétleneknek” nevezte, akik “képtelenek meghallani a szférák zenéjét”.

Egy alkalommal, amikor egy berlini estélyen rákérdeztek, vallásosnak tartja-e magát, így válaszolt: “Ha az ember a rendelkezésre álló korlátozott eszközökkel megpróbálja kifürkészni a természet titkait, csakhamar rájön, hogy a megfigyelhető törvények és összefüggések mögött kell lennie valaminek, ami nem megragadható, ami megmagyarázhatatlan. Ezen emberi megértés határán túli erő iránt érzett tisztelet az én vallásom” – idézi Einsteint egyik modern életrajzírója, Walter Isaacson.

1930-as Hogyan látom a világot? című írásában Einstein így fogalmazta meg sajátos vallásosságát: “A titok élménye – beleéléssel keverten is – nemzette a vallást. A részünkre áthatolhatatlan létezésének, a legmélyebb értelemnek, és a legragyogóbb szépségnek a megnyilvánulása – amely értelmünknek csak legprimitívebb alakjában közelíthető meg – ez a tudat és érzés igazán vallásossá tesz; ebben az értelemben, de csakis ebben tartozom a mélyen vallásos emberek közé“.

Egyszavas vagy egymondatos választ nem szívesen adott arra a kérdésre, ő maga hisz-e Istenben. Amikor egy bostoni érsek Einstein tudományos munkásságát ateizmust rejtegető palástként jellemezte, egy New York-i zsidó vezető azonnal táviratozott a német fizikusnak: “Hisz maga Istenben? Stop. Ötven szó erejéig a válasz előre fizetve. Stop.” Isaacson szerint az erre adott válasz lett Einstein leghíresebb nyilatkozata a témában: “Hiszek Spinoza istenében, aki minden létezőnek a törvényszerű harmóniájában tárulkozik fel, de olyan istenben nem hiszek, aki az emberiség sorsával vagy cselekedeteivel foglalkozna.” 

Einstein csak csalinak kellett a sztorihoz

A Snopes szerzője szerint Einstein nevét utólag helyezték bele hitelesítésként a történetbe, ugyanúgy, ahogy az más esetben (Einsteint is lehetett helyettesíteni) is előfordult már.

Az amerikai legendavadász oldalon olvasható angol verzió egyébként rövidebb a magyarul terjedőnél, és a válaszoló és kérdező diák sem azonos. A magyar változatban lévő toldalék egy része (a professzor agyát érintő párbeszédrészlet) megtalálható egy másik “ateista professzorról” szóló történetben, amiben egy keresztény diáklány leckézteti meg tanárát. A magyar fordító (vagy egy másik angol verzió szerzője) valószínűleg e két történetet gyúrta egybe, adott hozzá további részleteket, és alakította a történetet formáját tekintve még párbeszédesebbre.

A Snopes idéz egyébként egy verbális párbaj helyett ökölcsapással végződő ateista professzoros történetet is. Ebben a tanár diákjai előtt arra kéri Istent, ha létezik, adjon jelet magáról 15 percen belül. Az idő már majdnem letelik, amikor az egyik diák nekilódul, és teljes erőből belevág a professzor arcába. Amikor az értetlenkedve arról kérdezi a diákot, miért tette ezt, az így válaszol: “Isten nem ért rá, engem küldött maga helyett.”

Lehetne beszélni még a fenti párbeszéd Einsteintől függetlenített tartalmi részeiről is: ha egy ilyen vitához kerestek támpontokat, a Snopes bejegyzése erre is kitér, illetve magyar nyelven a rövid életű bölcsességelemző blogon is esett szó ilyen megközelítésben a történetről.