A Titanic süllyedéséről már egy hónappal a katasztrófa után megjelent egy tízperces rövidfilm (Saved from the Titanic), 1929-ban érkezett az első hangosfilm (Atlantic), volt egy náci verzió 1943-ból (Titanic), a legnagyobb sikert pedig James Cameron 1997-es Titanicja hozta. Íme két ezekben megjelenő, ismert legenda, a BBC-t szemléző hvg.hu cikkéből.

Az aljas üzletember, aki csak a bőrét mentette

A korabeli vélekedés szerint Joseph Bruce Ismay, a White Star Line hajótársaság igazgatója volt a főgonosz: az ő hibája volt, hogy nem szereltek fel több mentőcsónakot az óceánjáróra, és ő hajszolta a jéghegynek Smith kapitányt is. Gyáva menekülése, hogy a nőket és gyerekeket beelőzve az első mentőcsónakba vetette magát, szinte minden titanicos filmben továbbél. A baleset körülményeit feltáró 1912-es brit jelentés szerint azonban Ismay jó pár utasnak segített, mielőtt elfoglalta volna helyét az utolsó mentőcsónakban. A náci propaganda miniszter, Goebbels megrendelésére készült 1943-as Titanic-filmjében Ismay mégis egy hatalommániás zsidó üzletemberként jelenik meg.

Lezárt kapuk a harmadosztályon

Cameron filmjében a harmadosztályon utazók megpróbálnak feljutni a fedélzetre a mentőcsónakokig, de lezárják előttük a kapukat. Erre azonban a BBC által megszólaltatott szakértő szerint nincs bizonyíték. Az 1912-es brit vizsgálati jelentés megállapította: kezdetben ugyan néhány folyosón valóban zárva voltak a kapuk, ám később megnyitották ezeket – igaz, akkor már a legtöbb mentőcsónak kifutott. A jelentésből azonban az is kiderül, hogy a harmadosztályon utazók amúgy is vonakodtak elhagyni a hajót, mert nem akartak megválni csomagjaiktól.