Az utóbbi napokban többen is beküldtétek Greyfriars Bobby disneyék által is feldolgozott történetét. Nem kellett sokat kutatni a sztori után, már a Wikipédia nyomot adott, viszont elképzelhető, hogy ha egy évvel korábban hódítja meg a sztori a magyar Facebookot, más eredményre jutok.

A másfél évszázados ügy friss fejleménye ugyanis Jan Bondeson 2011-ben publikált tanulmánya, amelyben a szerző azt állítja: Greyfriars Bobby története a viktoriánus kor egy turisztikai médiahekkje. Szerinte a történet kitalálója egy James Brown (!) nevű temetői alkalmazott és egy John Traill nevű vendéglős volt, akik étellel marasztalták a kutyát a temetőben; ezzel és a kutya köré kitalált történettel pedig busás hasznot hajtottak maguknak és a településnek. A történet főszerepét ráadásul nem is egy, hanem két kutya játszotta el: egy eb 1858-tól 1867-ig, egy másik pedig 1867-től 1872-ig. Ez Bondeson szerint megmagyarázza a kutya feltűnően hosszú életkorát.

Akinek a lenti példamese jobban tetszik, gondoljon arra, hogy ez csak egy tanulmány, amelynek szerzője – Bondeson – maga is úgy gondolja: Greyfriars Bobby a fellelt tények ellenére is egy élő legenda, akinek történetét semmiféle cáfolat nem fogja már elmosni. És akkor a levél a végére:

“Greyfriars Bobby egy skye terrier volt. Egyedül élő gazdája minden szerdán elvitte magával ez edinburghi heti vásárba. Ott az 1 órát jelző ágyúlövéskor mindig elmentek ebédelni ugyanabba a vendéglőbe, ahol Bobby kapott süteményt.

Bobby gazdája 1858-ban meghalt. A greyfriarsi templomkertben temették el, ahova kutyákat nem engedtek be, bár Bobby a temetési menettel tartott.

Három nap múlva a vendéglős meglepve tapasztalta, hogy Bobby 1 órakor ismét megjelent – immár egyedül – a szokott helyén. Adott neki megint süteményt, amivel a kutya elment. Innentől a kutya mindennap délben megjelent, kapott enni, aztán elment.

A vendéglős egyszer utánament, megtudni, hogy hova tűnik Bobby. Akkor látta, hogy a kutya a temetőkerítés egy lyukán keresztülbújik és egyenest a gazdája sírjára fekszik. A vendéglős másnap is ezt tapasztalta és lassan kiderült, hogy Bobby egész nap a gazdája sírján fekszik és csak délben hagyja el, amikor enni megy.

Az állat a temetőben, gazdája sírján lakott.

Vele kivételt tettek, eltűrték a temetőben és később eszkábáltak neki egy kis lakot is, de Bobby csak a legcudarabb téli időben ment be oda, egyébként nem hagyta el a sírt.

14 éven keresztül őrízte a sírt, mikor 1872-ben meghalt. Ott temették el őt is, sírján a következő olvasható:

“Greyfriars Bobby, meghalt 1872 január 14-én. Hűsége és odaadása legyen példa mindannyiunk számára.”

Ma Bobbyt Edinburghban a valaha élt egyik legmegbecsültebb edinburghinak tartják, büszkék rá.
Az egykori vendéglő előtt emelt szobra illetve a templomkertben lévő sírja Edinburgh kiemelt látnivalói közé tartozik.”

Gazdájukra váró kutyákról egyébként írtam már korábban is.