Lássuk először a Facebookon terjedő szöveget és képet:

“Kedves Ismerőseim! Nézzétek meg jól ezt a fotót, amit ma készitettem. Miután kaptam egy e-mailt, melyben tájékoztatnak, hogy a margarin milyen káros az egészségre, és a vajat reklámozták benne, és miután én ezt nem hittem el, gondoltam az e-mailben ajánlott próbát megcsinálom. Kitettem a tálcára egy kicsi sima margarint (a legnagyobb adag), egy másikat (bal sarok), ami a koleszterincsökkentő Provitamin margarin, és a jobb sarokban a sima vaj. Azt irták abban az e-mailben, hogy a margarin mennyire káros az egészségre, és ha kitesszük, akkor semmilyen állat nem fogja megkörnyékezni, A margarint mindössze EGYETLEN MOLEKULA választja el attól, hogy MŰANYAG legyen:-((((( Hát nézzétek… a vajra ment minden hangya, a felső margarinra is ment 2-3, ami el is pusztult… és a vajat, ami természetes, azt kedvelik a hangyák és eszik. Vagyis, nekem bizonyosságot adott ez a próba arról, hogy mit etetnek velünk :-(((“

A fenti lelet ősrégi – mutatott rá megkeresésemre Kovács Lajos, a Száz kémiai mítosz című könyv szerkesztő-szerzője. A Snopes 1999-re teszi a szöveg angol változatának megjelenését , azóta pedig magyarul is megjelent a kísérlet és az illusztrálására készült fotó.

Kovács szerint a mondat, miszerint “a margarint mindössze EGYETLEN MOLEKULA választja el attól, hogy MŰANYAG legyen” megmosolyogtató zagyvaság. Bármilyen anyaghoz egyetlen atomot hozzáadva vagy elvéve gyökeresen más tulajdonságú anyagot kaphatunk. Az egyik facebookos hozzászóló tökéletes példaként a víz (H2O) illetve a fehérítésre, hajszőkítésre használt hidrogén-peroxid (H2O2) esetét mutatta; ezek gyökeresen eltérő tulajdonságú anyagok, pedig csak egyetlen atom választja el őket.

Kovács arra is rámutat: a fenti állításban megjelenő, műanyag kontra természetes anyag kitétel szintén régóta ismerős, és a vegyi anyagokkal szembeni gyanakvás (kemofóbia) klasszikus példái közé tartozik. Pedig szerinte nincs összefüggés egy anyag természetes vagy mesterséges volta, valamint hasznos vagy káros tulajdonságai között. Maga a fogalomrendszer (természetes kontra mesterséges anyag) teljesen használhatatlan és semmilyen összefüggés megértésére nem alkalmas – írja Kovács.

Melyik a jobb: a margarin vagy a vaj?

A kérdésre nem létezik egyszerű válasz. A vajnak valóban jóval gazdagabb az összetétele, mint a margarinnak, és számos, zsíroktól különböző anyagot is tartalmaz (például olyan anyagokat, amelyek a hangyákat vonzzák, ezek az ún. feromonok). Ugyanakkor a vaj az avasodásnak, hőkezelésnek kevésbé áll ellen, magasabb a koleszterintartalma, mint a margarinnak. A margarinok összetétele némileg egyszerűbb, az ipari feldogozásnak jobban megfelel, koleszterint nem tartalmaz.

A hagyományosan hidrogénezéssel (“zsírkeményítéssel”) készített margarinok az egészségre káros ún. transzzsírsavakat is tartalmazhatnak (különösen az olcsóbb árfekvésű termékek, és csak akkor, ha nagy mennyiségben vannak jelen). Az újabban előállított és drágább margarinok esetében a transzzsírsavak aránya azonban csekély. Sőt, már vannak olyan drága margarinok is, amelyek egyáltalán nem esnek át zsírkeményítésen, viszont meglehetősen drágák és zsírtartalmuk nem haladja meg a 20%-ot.

Mivel Magyarországon egyelőre nincs korlátozva a szint, aki szereti a margarint, válasszon a deklarált transzzsírsav-tartalmú termékek közül – ajánlja könyvében Kovács. Szerinte azokban a termékekben, ahol nincs kiírva a transzzsírtartalom, ott akár sok is lehet, nagyon olcsó margarinoknál pedig nem valószínű, hogy sokat bíbelődnének a transzzsír-mentesítéssel.

Az, hogy vajat vagy jó minőségű margarint választunk tehát, ma már leginkább ízlés és pénztárca kérdése – véli Kovács, hozzátéve: a fenti kérdésnél fontosabb az össz-zsírbevitel, aminek a mennyisége a magyar táplálkozásban mindenképpen csökkentendő.