Mától kezdve minden földi és drót nélküli telefontársaság köteles rögzíteni és fél évig tárolni ügyfelei összes hívását, a beszélgetések idejét, tartamát, az előfizető címét, valamint üzeneteit: mikor, kinek, honnan, hová, mit küldött SMS-ben. A 2008/298-as törvény szerint az emígy rögzített adatokat a telefontársaságok kötelesek az ügyészek rendelkezésére bocsátani (sürgősségi esetben bírói jóváhagyás nélkül is), ha valami bűntény gyanúja merül fel, vagy az uniós tagállamként ránk háruló kötelezettségek teljesítése a tét. És ez még nem minden: március 15-től a számítógépen folyó levelezésünket és a világhálón való barangolásainkat is felírják és tárolják, ezúttal az internetszolgáltatók, vélhetően szintén bűnmegelőzésképpen” – áll a Facebookon újra terjedő cikkben.

Ez a hír azonban – mint arról egy korábbi hullám során a ribizlifozelek blog is beszámolt – nem a magyarországi állapotokról szól, hanem a romániaiakról. Az írás az erdélyi magyar lapokban jelent meg, évekkel ezelőtt, és a törvény – többek között tévinformációk miatt is – arrafelé sem aratott nagy sikert a civil társadalomban.

Ennyivel le is lehetne zárni az ügyet, azonban – az első hozzászólást megspórolandó – érdemes megnézni a vonatkozó magyar szabályozást is (a Facebookon ez a kérdés “A 2008/298-as törvény ROMÁN, de attól még nálunk is lehetnek hasonló sandaságok” formában jött elő).

A TASZ Adattárolás Magyarországon című háttéranyagából kiderül: az adatvédelem egyik alapelve a célhoz kötöttség, ennek az elvnek az elektronikus hírközlésben is érvényesülnie kell. Mivel törvényszövegeket nem érdemes véletlenszerűen szemezgetve közölni, nem másolom ide az odaát olvasottakat. Akiket érdekel, kik, milyen típusú adatokat, mennyi ideig tárolhatnak Magyarországon, a TASZ anyagából megtudhatják.

A szervezet egy másik cikkéből az is kiderül: a telekommunikációs adatok rögzítését uniós irányelv határozza meg, mely kötelező célokat, eredményeket fogalmaz meg. Ezek “kötelezőek a tagállamokra nézve, de az ehhez szükséges módszer megválasztásának lehetőségét meghagyja a tagállamok számára”. Az uniós irányelv szerint a tagállamok kommunikációs szolgáltatói minimum hat hónapig, de maximum két évig kötelesek megőrizni a szabályban szereplő adatokat. Az irányelv lehetőséget biztosít arra, hogy a tagok kivételes esetben ennél hosszabb időtartamra írják elő az adatok megőrzését. Magyarországon a szigorúbb szabályok érvényesek, a szolgáltatók bizonyos adatokat a kommunikációtól számított 3 évig kötelesek megőrizni.

Nem meglepő, hogy nem mindenki fogadja el az irányelveket. Az adatrögzítés ellen szól egyes vélemények szerint, hogy a magánéletbe tolakodás mellett egyetlen európai vizsgálat sem bizonyította a terrorizmus és a bűnözés elleni fellépésben a hatékonyságát, ezenfelül sosem látott mértékű megfigyelést tesz lehetővé.

Akit ennél is részletesebben érdekel a téma:

A 2003. évi C. törvény az elektronikus hírközlésről

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról

Adattárolás Magyarországon

Adattárolás az EU-ban