1926-ban egy budapesti pincér öngyilkos lett, és csak egy üres keresztrejtvényt hagyott maga után tette indoklásául. A rendőrség a lakosság segítségét kérte, arról azonban nincs hír, érkezett-e megfejtés – olvastam pár hete egy angol nyelvű blogon. E legendát próbáltam tettem érni a hétvégén Az Est című folyóirat 1926 évi, április havi számaiban, melyek teljes terjedelmükben megtalálhatók a neten. A kérdéses történet nyomára sajnos nem bukkantam (ha tudtok valamit, várom!), találtam viszont mást – képet egy elszegényedett és igen elkeseredett társadalom egy hónapjáról.

A vizsgált egy hónap alatt nem volt nap, hogy az öngyilkosság kérdése ne jelent volna meg a lapban híradás, napi összefoglaló, tárca vagy orvosi tanács formájában.

A tegnap és ma öngyilkosai nem egy epidémia szánalmas áldozatai … nem: mind hősök ők, elszánt legények, akik emberfölötti erővel küzdöttek a maguk elviselhető sorsáért, de az idők tomboló pusztítása s a mostoha gazdasági viszonyok letaszították őket az élet mezsgyéjéről” – írt az okokról dr. Vadnai Béla a lapban.

A téma a hónap közepén a fővárosi közgyűlésben is szóba jött: egy képviselő interpelláció formájában fejezte ki rosszallását amiatt, hogy Budapestet a világban már az öngyilkosok fővárosaként emlegetik: “Lehetetlen, hogy ez a sötét statisztika továbbra is messzire hirdesse országnak-világnak a főváros nagy, szociális nyomorúságát” – írták a lapban, ahol egyúttal az előző napi 12 (!) fővárosi öngyilkosságról is beszámoltak.

Hinoe uma

Nem volt sokkal optimistább a világ többi nemzete sem, a japán helyzetre pedig még a hagyományok is ráetettek egy lapáttal. Egy április közepi cikk egy különös jelenséget mutatott be – az 1905-ben született lányok öngyilkossági sorozatát:

“Aki hinoe uma-esztendőben született leányt vesz feleségül, – hangzik a legenda – az a maga sírját ássa meg. Az ilyen leány rossz, erkölcstelen, fecsegő, házsártos, pletykázó és betegségeket terjesztő. Jaj annak a férfinak, aki erről megfeledkezik. S ha mégis megfeledkezik, akkor jobb, ha házasságának első évében elevenen befekszik a sírba és eltemetteti magát” – írták egy április 10-ei cikkben.

A hinoe-umák 61 évente ismétlődtek, és mivel épp 1926-ra kerültek az érintett lányok eladósorba, tömegesen vetettek véget életüknek. Még így is eltörpült azonban az április közepéig a hinoe-umával összefüggésbe hozott öngyilkosságok többszázas száma az utolsó, 1844-es esemény 6000 áldozatához képest; a visszaesés a cikk szerint Japán felvilágosodásának elindulásával volt magyarázható.

Mire nem jó az aszpirin?

Az öngyilkosok egyik kedvelt eszköze az aszpirin volt. A szerről – mely egyébként a lap hirdetéseinek egyik visszatérő terméke volt – így írt Az Est egyik publicistája. Mítoszoszlatás négy pontban, 1926-ból: