A Száz kémiai mítosz című könyvben – a francia császár állítólagos mérgezésének elemzése közben – a szerzők felelevenítenek egyet a rengeteg Napóleon-legenda közül. Lev Tolsztoj Háború és béke című könyvében így idézi meg a Napóleon nevéről való elmélkedéseket:

“{Pierre} Érezte, hogy jelen helyzete nem tarthat sokáig, hogy katasztrófa közeleg, amely okvetlenül megváltoztatja egész életét, és türelmetlenül kereste mindenben e közelgő katasztrófa jeleit. Az egyik szabadkőműves testvér feltárta Pierre-nek a Szent János jelenéseiből kiszedett, Napóleonra vonatkozó alábbi jövendöléseket. A Jelenések Könyve tizenharmadik részének tizennyolcadik verse eképpen szól: ‘Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.’

És ugyanannak a résznek az ötödik verse ezt mondja: ‘És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.’

A francia betűknek, a zsidó számíráshoz hasonlóan – amely szerint az első tíz betű egyeseket, a többiek pedig tízeseket jelölnek – a következő jelentésük van:

a b c d e f g h i  k  l  m  n  o  p q  r  s   t   u   v   w   x   y z
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 120 130 140 150 160

Ha e szerint az ábécé szerint számokkal leírjuk e szavakat: l’empereur Napoléon – kiderül, hogy e számok összege 666-tal egyenlő, tehát Napóleon az a fenevad, akiről az Apokalipszis jövendöl.”

Mint azonban az már a könyv lábjegyzetéből kiderül: “ezeknek a betűszámoknak az összege csak 661; 666 csak akkor lesz, ha a szöveget így írjuk le: le empereur Napóleon.”

A jövendölést Tolsztoj regényének szereplője tovább is viszi, szinte paródiába fullasztva az addigi számításokat. Próbálkozásai rámutatnak a számmisztika esetlegességére – vagyis arra, hogy jeleket találni csak türelem és fantázia kérdése:

“Ez a jövendölés nagyon meglepte Pierre-t, és gyakran vetette fel magában azt a kérdést: mi vet majd véget a fenevad, vagyis Napóleon hatalmának, és ugyanazon betűszámrendszer, ugyanazon számítások alapján igyekezett megtalálni a feleletet erre az izgató kérdésre. Először ezt a választ írta fel: l’empereur Alexandre. Majd: la nation russe. Összeszámolta a betűket, de a számok összege sokkal többre vagy sokkal kevesebbre rúgott 666-nál. Egyszer e számítgatások közben a saját nevét írta fel: comte Pierre Besouhoff; megint egészen más összegre lyukadt ki. Változtatott a helyesíráson, s helyett z-t írt, hozzátette a de szócskát, a le névelőt, de mégsem kapta meg a kívánt eredményt. Akkor jutott eszébe, hogy ha csakugyan az ő nevében rejlik a keresett válasz e kérdésre, a feleletben okvetlenül meg kell jelölni a nemzetiségét is. Leírta hát: le russe Besuhof és a számokat összegezve 671-et kapott. Csak 5 volt a felesleg; az 5-ös jele az ‘e’, ugyanaz az ‘e’, amelyet ki kellett dobni a névelőből az empereur szó előtt. Ha pontosan ugyanúgy – bár itt szabálytalanul – kidobja az ‘e’-t, megkapja a keresett választ: l’russe Besuhof, amely 666-tal egyenlő. Ez a felfedezés lázba hozta.”