Az ismert történet szerint a spenót rengeteg vasat tartalmaz, és ezt a Popeye képregény szerzője meg is örökítette, hogy így népszerűsítse a növényt az amerikai gyerekeknek. Ennek állítólag meg is lett a hatása: az Egyesült Államokban a harmincas években egyharmadával nőtt a spenótfogyasztás.

A történet második szintje az a tény, hogy a kiugró vastartalom csupán tévhit: a spenót ugyan valóban a magas vastartalmú növények között van, de ez az érték nem kiugró (összehasonlításképp: a curry por vastartalma 295, a csirkemájé 120, az aszalt őszibaracké 41, a lencséé 33, a spenóté 27, a fokhagymáé 17 ppm). Ismert egy olyan magyarázatkísérlet, miszerint a tévhit alapja egy 19. századi német tudós munkája, amelyben a kutató véletlenül rossz helyre rakott egy tizedesvesszőt. A hibát ugyan az 1930-as években kijavították, de a tévhit terjedését már nem sikerült megállítani.

A Száz kémiai mítosz című könyv azonban megmutatja a történet egy harmadik szintjét is: azt, amikor a tévhit leleplezése is lelepleződik. Mike Sutton kriminológiai szakértő ugyanis nem elégedett meg ennyivel: utánajárt a tizedesvesszős történetnek, és semmilyen eredeti nyomot nem talált. A legenda szerinte először a nyolcvanas években tűnt fel, Terry J. Hamblin írásában. Sutton megkereste a történetet papírra vető professzort, ő azonban már nem emlékezett forrásaira.

Rámutatott viszont Sutton még arra, hogy a Popeye-történetekben sehol nem jelenik meg az az állítás, hogy a tengerész a vastartalma miatt eszi a spenótot; a szerző inkább az A-vitamin szükségességére akarta felhívni a figyelmet. Nem igaz szerinte az sem, hogy egyértelműen a képregény okozta a spenótfogyasztás növekedését, továbbá az sem, hogy a harmincas évekig ne tudtak volna a növény valós vastartalmáról.

Lehetne ez a történet vége, ha nem lenne az internet, ahonnan egy 2012. január 26-ai keltezésű bejegyzésből megtudjuk: 2010-es munkája megjelenése után Sutton új információkhoz jutott, és ez alapján 1972-ig vissza tudta vezetni a legenda forrását. A mítosz többi elemén ez ugyan nem változtatott, de legalább Sutton utólag bocsánatot kérhetett az ez év januárjában elhunyt Hamblintől, akiről korábban azt állította: légből kapott állításokra hivatkozva terjesztette el a tizedesvesszős mítoszt.

Ha tovább is van, mondjátok még.