2012. jan. 4.
Szalagcímek kontra valóság. Hogyan torzít a média?
marinovAz amerikaiak rettegnek attól, hogy megölik őket, pedig ennek igen kicsi az esélye. Félelmükről részben a média is tehet – mutat rá egy infografika.
Az infografika szerzői megnézték négy nagy amerikai város lapjainak híreit, majd ezt összevetették a bűnözési statisztikákkal. A nagy meglepetéseket nem hozó összehasonlításból kiderül, hogy Oaklandban például gyakori a betörés és az autólopás, mégsem írtak róla a lapok a megfigyelt időszakban, míg a gyilkosságok aránya elenyésző a bűnesetek között, mégis nyomasztóan magas az erről szóló beszámolók aránya a sajtóban (70 százalék körüli).
Egy másik kiemelt szám szerint a gyerekek az általános iskola végeztéig 8 ezer gyilkosságot látnak a tévében, és 200 ezret 18 éves korukig. Nem csoda, hogy az erős médiafogyasztók sokkal szürkébben látják a világot, amiben – és ezt szánják a készítők jó hírnek – az amerikaiak 99,5 százaléka sosem lesz erőszakos bűncselekmény áldozata.
A pánikkeltő bűnügyi hírek persze nem csak az Egyesült Államokra jellemzőek. A Nagy-Britannia és Írország lakói is rendszeresen azt olvashatják, hogy országukban minden héten meggyilkolnak és minden nap megerőszakolnak valakit – mutatnak rá a Pánikológia című könyv szerzői. Pedig annak esélye, hogy Nagy-Britanniában valaki fegyverrel elkövetett bűntény részese legyen, valójában igencsak csekély, mivel ezek az esetek javarészt a nagyvárosok belső kerületeire korlátozódnak – a lövöldözések kétharmada a főváros harmincvalahány legszegényebb kerülete közül csak körülbelül hatban történik.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: Megosztom a twitteren , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Nekem erről egy Michael Moore film jut az eszembe. http://en.wikipedia.org/wiki/Bowling_for_Columbine
Rengeteg pénz van az USA-ban a fegyver kereskedelemben (mindenki szabadon vehet fegyvert), és a média ontja a rémhíreket a nézettség miatt. Át is ugrott a rendező Kanadába megnézni hogy ott mi van, és csodák csodája, ott nem félnek az emberek, és az ajtókat nem is zárják kulcsra. Elgondolkoztató…
Nekem meg az jutott eszembe, hogy kulfoldrol bongeszve a magyar hirportalokat a keplet ugyanannak latszik. Miert kell egy szerencsetlen magyar polgarnak azzal kezdenie a napot, hogy hanyan haltak meg olyan helyeken amirol azt sem tudja hol van? A bulvar sajtot leszamitva a leggyalazatosabb a Heti valasz c pamflet, ami csak ilyen cimekkel operal: “elborzaszto, rettenetes, hihetetlen, most kiderult, Iszonyu, tragedia, blablabla”. a legocskabb bulvar-klisek.
Azt nyomják a médiák, amire igény van, és ami növeli a nézettséget. A mai esti köztévés híradóban például az volt az egyik nagy hír a napi agymosás végén, hogy saját kamionja gázolta halálra az egyik sofőrt. Osztom CK aggodalmát !
Ahhoz, hogy az újságot megvegyék, a figyelmet fel kell kelteni és fenn kell tartani. Ezt a “legolcsóbban” ilyen pánikkeltő hírekkel lehet, ez pszichológiai tény. Ha leírnák akár azt, hogy X utcában ellopták az összes autót és feltörték az összes lakást, az se keltené fel annyira a figyelmet, mint az, hogy X utcában megöltek vkit, vagy akár csak annyi, hogy lövöldözés volt.
És igen, a magyar bulvár is kezd elmenni ebbe az irányba. Ahogy én észrevettem, a szokásos pletykatémák – ki kivel csalta meg a párját, ki kiről mit mond, stb – egyre kevésbé érdeklik az embereket (ráadásul nehezebb is egy hihető pletykát összetákolni), mint az, hogy Y megyében a vihar kicsavart egy fát, az ráborult egy autóra és meghalt vki emiatt.
Régóta várom, hogy megjelenjen egy ilyen cikk magyarul! Köszönöm!! Amúgy mindenkinek ajánlom a Társas Lény című klasszikust Elliot Aronsontól! Meg pl. Tálas Péter statisztikáit a terrorizmussal, meg a fenyegetettség mértékével kapcsolatban.. (ugye mennyit hallunk/hallottunk róla, aztán semmi..) Az emberek azzal foglalkoznak, amit eléjük raknak.. ha ez nem tudatosul bennük, akkor elhiszik ezt a sok marhaságot, ezzel foglakozik és eszerint cselekszik.. :S
Ezt a dolgot mióta hívják “infografikának” ? És miért kell, hogy külön neve legyen? Végül is csak egy cikk illusztrációja… Tudom, le vagyok maradva…
Csak éppen csalódás volt, hogy egy számomra ismeretlen (bár könnyen érthető) új kifejezés ilyen közönséges dolgot takar.
Janoss!
Jó, hogy nem tartottad be újévi fogadalmat, üdv újra a fedélzeten!
Az infografika egyébként az utóbbi években kinőtte magát, és egyre többször már nem csupán illusztrációként szerepel, hanem ez maga a cikk. Sőt: mostanában – éppen a népszerűsége és vírusszerű terjedése miatt – egyre gyakrabban használják reklámeszközként is. A fentit például egy betörés elleni biztonsági rendszereket gyártó vállalat készítette/készíttette/szponzorálta (lásd jobb alsó sarokbeli link), ami persze rögtön a hitelességét is zárójelbe teheti. Ezért (is) írtam hozzá pár kísérőmondatot, mutatva, hogy valódi és ismert problémáról van szó.
Köszönöm, Marinov fedélzetmester úr!
Bevallom, tartottam tőle, hogy az infografikáról valami hasonló dolog fog kiderülni, mint amit írtál. Eszembe jutott a “Fahrenheit 451″ (mármint a filmfeldolgozása), amiben a napilap valójában képregény, de még szövegbuborékok sincsenek benne. Tényleg arra haladunk?
Meg egy technikai jellegű kérdés: amikor az infografika önállósul, akkor milyen formában jelenik meg? Bedobják a postaládába, vagy osztogatják a járókelőknek, mint “flájer”-t (régebben röplap)? Nyomtatott sajtó oldalain teszik közzé? Árucikkek csomagolásába rejtik? Lánclevélként terjednek? Falra ragasztják plakátként?
Na jó, utóbbi kérdésre nem várok választ. Viszont a “vírusszerű terjedés” kifejezés talán abban az értelemben is találó, hogy van némi baljóslatú kicsengése. Arra gondolok, hogy a “képírás” néha nagyon szemléletes tud lenni, ugyanakkor az értelmezése meglehetősen tág keretek közt mozoghat. Valójában nem alkalmas a közlendő gondolati tartalom árnyalt és pontos kifejezésére. Alkalmas ugyanakkor nagyon direkt, zsigeri érzelmekre ható üzenetek közlésére (lásd a kereskedelmi reklámot vagy a politikai propagandát).
Boldog új évet, jó munkát kívánok, Fedélzetmester Úr, és remélem, még egy darabig megmarad nekünk a valódi írás!