Jó ideje terjed a neten egy nyelvi példa, amely a magyar nyelv különlegességét próbálja bemutatni. Forrásként Grétsy László egy előadását jelölik meg, és csak kevés olyan oldal van, amely ezt a hivatkozást zárójelbe tenné.

Miután december végén Jadeye_hu a twitteren is rákérdezett a történetre, tegnap reggel írtam Grétsy Lászlónak. A nyelvész igen gyorsan válaszolt levelemre, leszögezve: szereplése ebben a szövegben “csak a városi folklór terméke”.

Akkor hát, íme a nem Grétsy által előadott szöveg:

Idézet Grétsy László tanár úr egy elõadásából:

Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben figyeli õket a fiú egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik, a két fiú között a következõ párbeszéd alakul ki:
– Baszod, mi?
– Á!
– Át akarsz baszni, mi?
– Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam: baszik baszni, baszd meg!
– Ez bebaszott!
– Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!

—-

– Lefeküdtél vele, mi?
– Á!
– Becsapsz, mi?
– Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném, elhiheted, de kudarcot vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné el!
– Ez aztán a váratlan fordulat!
– Ugyancsak alaposan melléfogtam! A fene egye meg!

Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen világít rá hétköznapi nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére. Ugyanakkor nem tudok szabadulni egyfajta torz büszkeségtõl sem: Lám, még nyomorában is milyen kifejezõ, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek egyetlen nyelvet sem, amely ehhez hasonló bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak pusztán tizenháromféle ismétlésével (többé-kevésbé) értelmes mondat alakítható ki! Külön fel szeretném hívni a figyelmet a “baszik baszni” fordulat rendkívüli finomságára. Ha például felcseréljük a szórendet, menten micsoda merõben más értelmet nyer a kifejezés! (“Baszik baszni” = “Nem hajlandó szeretkezni”, de “Baszni baszik” = “Nemi életet él ugyan… ” [és úgy folytatódhatna például: “… csak épp nem énvelem”] Micsoda különbség!)

Update: trailla talált nekünk egy 1970-es, rövid verziót a nyelvi játékra:

“Karinthy Ferenc: Napló
1970. február 23.
‘A rádióban, állítólag, a következő párbeszéd hangzott el két ifjú technikus közt egy lányról.
– Baszod?
– Baszni basznám, baszod, de baszik baszni, baszd meg!'”

Zádori Zsolti kollégám megnézte, és valóban stimmel: Karinthy Ferenc: Napló 2. (1970-1973). Littoria Könyvkiadó, Bp., 1993. 25. Köszi, remek találat!