Mind több agykutató mutat rá arra, hogy az emberi agy mintázatgyártó, mintázatfelismerő és mintázatrögzítő gép – olvasom Matthew E. May Elegáns megoldások nyomában című könyvében.

A könyv szerzője Jeff Schwarz agykutatót idézve leírja: agyunk minden új élményt szerkesztetlenül összegyűjtve adatként tárol. Az idegsejtekhez érve aztán csoportosító mechanizmus indul be, és a különböző mintázatok egyesüléseként jönnek létre az észlelések és emlékek.

Ezek a kapcsolódások idővel megszilárdulnak, és gondolkodásmódokká, előítéletekké és paradigmákká alakulnak. Ezek teszik lehetővé számunkra, hogy hatékonyan hasznos ismeretekké rendezzük az adatokat.

Megfigyelhető az is, hogy elménk gyűlöli az ürességet, és azonnal felfigyelünk, ha egy mintázat váratlanul megszakad. Ezen először meglepődünk, aztán felébred bennünk a kíváncsiság, és megpróbáljuk megfejteni a teljes képet. May szerint genetikailag belénk van kódolva, hogy áthidaljuk ezt a tudásszakadékot. Ezt sokszor úgy tudjuk elérni, hogy az összefüggő részeket nem csak az egyes részek egyszerű összességeként, hanem egységes egészként érzékeljük. A mintázatok segítenek a konkrét kontextus megalkotásában, ez pedig jelentést kölcsönöz az egésznek – írja May.

E képességünk segítségével tudjuk tehát elolvasni e bejegyzés címét és az alábbi – a Snopes oldaláról levadászott – angol mondatokat is:

“Aoccdrnig to a rscheearch at an Elingsh uinervtisy, it deosn’t mttaer in waht oredr the ltteers in a wrod are, the olny iprmoetnt tihng is taht frist and lsat ltteer is at the rghit pclae. The rset can be a toatl mses and you can sitll raed it wouthit porbelm. Tihs is bcuseae we do not raed ervey lteter by it slef but the wrod as a wlohe. ceehiro.”

(Bár a művelet működik, az idézett tanulmány forrását a Snopes szerkesztőinek nem sikerült felkutatniuk, de mások megpróbálták).