“Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan társaság. Idegesek, sértődékenyek, az ember sose tudja, hányadán áll velük. Bár kétségtelenül van valami mókás a kinézetükben – ettől lett belőlük empatikus mesélők elbeszéléseiben MACKÓ, málnával, mézzel, satöbbivel – de az a mókásság sem nemes lélekre vall, nem igazi kedvességet takar, csak a mérhetetlen bunkóság külső jegyeinek egyike. És ez okozza számomra az igazi csalódást: az ember gyermekkorában beépít a képzeletvilágába valamit, amiről felnőttkorban aztán kiderül, hogy az is csak része a vasárnapi iskola teadélutános nagy átverésének. Mész az erdőben a kedveseddel, egyszer csak: Nézd, jaj, de aranyos maci, aztán a következő percben akkora taslit kapsz, hogy kéthetes kómát követően a csixeredai kórházban térsz magadhoz. Így néz ki ez a dolog. Nem partner az illető. Persze az oroszlánról sem állíthatnám az ellenkezőjét“.

A teljes interjú itt.