A történet 1998-ban kezdődött, amikor William Boyd skót író megjelentette életrajzi művét az elfeledett festőről, Nat Tate-ről, aki öngyilkossága előtt állítólag megsemmisítette művei 99 százalékát.

A könyvbemutató helyszíne Jeff Koons amerikai festő manhattani stúdiója volt, a nagy eseményen pedig részt vett az új könyvkiadója születését ünneplő David Bowie is. Arról, hogy az állítólagos absztrakt expresszionista alkotó csupán Boyd agyszüleménye, azaz egy kitalált karakter, csak kevesen tudtak (a misztikus művész neve a két nagy londoni galéria – a National Gallery és a Tate Gallery – nevéből állt össze).

Hogy a csalás hitelesebb legyen, az összeesküvők a szerző egy megmaradt művét is prezentálták, ezt vallomása szerint maga Boyd készítette.

Az amerikai bemutató minden képzeletet felülmúlt: nem csak bevették a trükköt, de a jelenlévők között olyan bennfentesek is akadtak, akik saját emlékeikből adtak hozzá a Tate-legendához. A szervezők egy héttel később megpróbálták Angliában is elsütni a poént, de addigra a hoax lelepleződött. Azóta három dokumentumfilm készült a kitalált festőről, Boyd könyvét pedig németre és franciára is lefordították.

Az író bevallása szerint arra akart rámutatni, milyen könnyű a modern művészvilágban sztárt faragni valakiből; akciója az akkor berobbanó, szerinte sok esetben alaptalanul agyonsztárolt friss brit hangokra is reflektált.

Tizenhárom évvel a hoax után az alkotó most értékesíti az általa létrehozott, Bridge no. 114 című művet; a befolyó összeget jótékony célokra szeretné fordítani. Az aukcióval egyben el is temetné az általa létrehozott figurát, de aggódik amiatt, hogy a történet felmelegítése további keresletet szül Tate művei iránt (gondolom, mennyire aggódik, ha 3000 és 5000 font közötti áron árulják :)).