A náci koncentrációs táborok és a megszállt területek fociéletét elemző cikk feldolgozza azt a kijevi bajnokságot is, amelyet a lakosság hangulatát javítandó engedélyeztek 1942 nyarán. Ebben német, magyar, román katonaválogatottak mellett két hazai csapat vett részt, utóbbiak közül a – jórészt a Dinamo Kijev tagjaiból felálló – Sztart magabiztosan vert mindenkit.

Az egyik legenda szerint a németek egy vereségük után kivégezték az egész csapatot, ez azonban nem igaz – mutat rá a cikk szerzője, mivel bizonyítható, hogy egy héttel később a Sztart újra játszott, méghozzá a másik helyi csapat, a Ruh ellen.

A németek felett aratott szovjet focigyőzelmek a háború után még sokáig nem számítottak hőstettnek, a kollaboráció gyanúját csak egy 1958-as újságcikk tüntette el – ekkor nemesedett dicsőséggé a szovjet sportsiker.

Aztán 2007-ben újra fordult a kocka: egy orosz újságíró cikksorozatot közölt az egykori mérkőzésekről. Írásában azt állította, szemtanúk arról számoltak be neki, egyáltalán nem volt halálos fenyegetés a németek részéről.

Egy angol történész-újságíró 2001-es könyvében nem találta sem bizonyíthatónak, sem cáfolhatónak, hogy a sportolókat egy “halálmeccs” után kivégezték volna. A Sztart játékosai közül négyet öltek meg a németek: hárman egy feltételezett szabotázsakció megbosszulásának voltak ártatlan áldozatai, a negyediket pedig halálra kínozták.

Ez pedig egy mesébe illő focimeccs története az első világháborúból

(Az illusztrációként szolgáló videó egy theresienstadti erődben rendezett focimecset elevenít fel.)